Időpont: havonta egyszer péntek 18:00–20:00
Felajánlás: 1500 Ft vagy 2 önkéntes jegy
Nyilvános előadássorozat
A sorozat ahhoz a három hétvégi szemináriumból álló képzési modulhoz kapcsolódik, amelyet tiszteletreméltó Vadzsramálá tart ez év tavaszán.
A képzési modul részletes tervét lásd a Maitréja Buddha és az Arya Maitreya Mandala hagyománya – Szemináriumsorozat alatt és a rendezvény külön szórólapján.
A Keleti Kulturális Központban megrendezésre kerülő előadások:
Június 1.
Élet Maitréja, a Karma-család bódhiszattvája jegyében
A múlt és a jelen sok nagy mestere szentelte élete jelentős részét a visszavonult meditációnak. Ez vezetett ahhoz a széles körben elterjedt elképzeléshez, hogy a Dharma gyakorlása csak az elvonultságban lehet sikeres, és igyekeznünk kell a világban folytatott működésünket az elkerülhetetlen minimumra korlátozni. A bódhiszattva útja azonban e világ kellős közepén át vezet. Milyen lehetőségei vannak arra, hogy válságoktól sújtott világunkba menjen anélkül, hogy saját maga kárt szenvedne?
Korábbi előadások:
Március 2.
Tantra – az átváltozás és teljessé válás útja
A nagy teista vallásoknak a képmások készítésére vonatkozó tiltását érdemes komolyan vennünk, hiszen szembefordulnak azzal az emberi hajlammal, mely az ilyesfajta képekben keresi a biztonságot. A buddhista áthagyományozásban ugyanakkor a képek „képeznek” bennünket: inspirálnak és hozzásegítenek minket annak megsejtéséhez, milyen mély tapasztalásokra tehetünk szert, s milyen minőségeket valósíthatunk meg. Ezen az úton a képek kísérőink, a legelső lépésektől kezdve egészen a bennük rejlő bölcsesség megvalósításáig.
Május 4.
Fehér felhők útja – egy nyugati misztikus élete és látomásai
A Láma Anagarika Govindával való találkozás sok nyugati életében jelentett mérföldkövet, amely megnyitotta számukra az utat a buddhizmus addig idegen, lenyűgöző világához. Govinda kalandos életét áthatották misztikus látomásai, miközben életműve és üzenete ma aktuálisabb, mint valaha, felmutatva az élő buddhizmus lehetséges útjait modern világunkban.

Aki még saját maga is tanítvány, az általában jobb tanító, mint aki már nem képes tanulni és új dolgokat befogadni – feltéve persze, hogy az okítás és az igyekezet bizonyos határokon belül marad, és csak azt tanítjuk, amit magunk is megtapasztaltunk, s ami saját tudásunk része.