A vonalba belépni valami olyasmit jelent, hogy az eddigiek lába nyomába lépve kell tovább menni, s ha az ember haladtában egyszer csak hátrafordul, akkor elmúlt nemzedékek végtelen távolába tekint. Ám az elődök nemcsak az örökséget hagyták, vagy inkább bízták reájuk, de annak felelősségét is, hogy ezekkel a szellemi kincsekkel jól sáfárkodjanak: azt nemhogy eltékozolniuk nem szabad, de a megőrzésen túl, tovább is kell gyarapítaniuk. E felelősség tudatában a vonal átvétele drámai pillanat.

Mindaddig, amíg az én fogalmába kapaszkodunk, s tökéletesíteni igyekszünk a gyakorlásunkat vagy föl akarunk fedezni valamit, hogy ezáltal egy fejlettebb és jobb ént hozzunk létre, a gyakorlásunk tévúton halad.