Yama ítélete

Egy nap a pokolban két pokollakót, nevezzük őket „A”-nak és „B”-nek, Yama király elé idéztek (Yama a pokol ura a buddhizmusban).

– Önök mindketten letöltötték büntetésüket a pokolban. Alkalmassá váltak arra, hogy emberi létformában szülessenek újjá a földön, így ezennel feltételesen szabadlábra helyezem Önöket – mondta Yama király. – Amennyiben feltételes szabadlábra helyezésük ideje alatt mindkettőjüknek sikerül betartania Buddha Urunk tanítását, mely szerint, „Tegyük az üdvöset, és kerüljük az ártalmas cselekedeteket”, minden további pokolbéli büntetésük érvényét veszíti.

– Köszönjük a tanítást! – válaszolta a két pokollakó.

– Ám mielőtt mennének, földi újjászületésükhöz két életforma közül választhatnak – mondta Yama király. – Az egyik életformát az jellemzi, hogy valaki mindig pénzt ad majd önöknek, a másik életformát pedig az, hogy önöknek kell mindig pénzt ajándékozniuk mindaddig, amíg a földön lesznek. Örömömre szolgálna, ha választanának.

– Természetesen az elsőt választom – mondta „A”, gondolván, hogy ezzel jól jár –, mert szeretem, ha az emberek egyfolytában pénzt adnak nekem.

– „A” az első életformát választotta, akkor én a másodikat választom, azt, amelyikben nekem kell mindig pénzt ajándékoznom valaki másnak – mondta „B”.

– Rendben, akkor úgy intézem, hogy „A” lakos egy nagyon szegény családba szülessen, „B” lakos pedig egy multimilliárdos családba. Mindketten elmehetnek.

– Micsoda?! Miért kellene nekem szegény családba születnem – szólt felháborodottan „A” –, neki meg egy nagyon gazdag családba?

– Már bocsánat – válaszolta Yama király –, de Ön mondta, hogy szereti, ha az emberek mindig pénzt adnak önnek, és a segélyen élő emberek éppen ilyenek. „B” lakos pedig pénzt akar ajándékozni egész életében, ami egyedül akkor lehetséges, ha gazdag milliárdos lesz.