Vízenjárás

Három szerzetes úgy határozott, hogy együtt gyakorolják a meditációt. Egy tópartra mentek hát, ott leültek, és figyelmüket összpontosítva behunyták a szemüket. Ekkor azonban egyikük hirtelen felállt, és azt mondta:

– Jaj, elfelejtettem a gyékényemet!

Majd csodálatos módon rálépett az előtte lévő vízre, és átsétált a tavon a kunyhójukhoz, ami a túlsó parton volt. Nem sokkal azután, hogy visszaérkezett, a második szerzetes is felállt, és azt mondta:

– Jaj, én meg elfelejtettem a váltás fehérneműmet kitenni száradni.

Blazírt módon ő is átsétált a tavon, majd ugyanúgy vissza is jött. A harmadik szerzetes figyelmesen végignézte két társát, és úgy vélte, a társai bizonyára próbára teszik képességeit.

– No hiszen, annyival különb lenne a ti tudományotok? Én is tudok olyan kunsztokat, ami felveszi a versenyt a ti tudásotokkal! – jelentette ki fennhangon, és nekiiramodott a mély víznek, amelyben azonmód el is merült.

A rettenthetetlen jógi kimászott a vízből, és újra próbálkozott, de újfent csak alámerült. Majd ismét kimászott és ismét próbálkozott, de minden egyes alkalommal mélyre süllyedt. Ez így folytatódott egy darabig, a két szemlélődő szerzetessel a háttérben. Aztán egy idő múlva a második szerzetes odafordult az elsőhöz, és így szólt:

– Szerinted elmondjuk neki, hogy hol vannak a kövek a vízben?