Veszélyek és esélyek

László Ervin

Harmadik évezred (Veszélyek és esélyek)
A Budapest Klub első jelentése

Új Paradigma Kiadó, Budapest 1998.

A Budapest Klub 1992/93-ban László Ervin által alapított nemzetközi szervezet, melynek tagjai globális vagy helyi szinten végzett munkájuk révén az emberiség élhető és jobb jövője mellett kötelezték el magukat. Tagjai között található Őszentsége a XIV. Dalai Láma is.

László Ervin nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy megfogalmazza korának kihívásait a harmadik évezred küszöbén álló mai ember számára. A könyv egyben visszapillantás az emberiség fejlődésére, nyomon követve, hogyan jutott a világ jelenlegi állapotába. Az emberiség őskorában, az eddig eltelt 5 millió év 99%-ában zárt rendszert alkotott a természettel: harmóniában élt azzal, és az ember a természet szerves része volt. E rendszerbe kívülről pusztán a nap energiája érkezett, és csak hő távozott belőle; minden más ezen belül keletkezett és szűnt meg. A helyi környezet biztosította a létfenntartáshoz szükséges alapvető élelmet és vizet, amelyek felhasználásuk után vissza is jutottak ugyanebbe a körforgásba. Az őskori ember nem hozott létre olyan hulladékot, amely károsította volna az ökológiai rendszert, és nem is tettek olyat, ami kárt tett volna a természet teremtő és újrateremtő periódusaiban. Tízezer évvel ezelőtt, a neolitkor kezdetén tehát az emberiség egészen másképp élt, mint napjainkban.

A helyzet alapvetően akkor változott meg, amikor az ember tudatára ébredt annak, hogyan uralkodhat a természet felett. Fokozatosan különvált attól, és saját hasznára fordította a föld javait. A keletkező hulladékokkal nem tudott mit kezdeni, így azokat visszadobálta saját rendszerébe anélkül, hogy gondoskodott volna szerves visszaforgatásukról vagy újrahasznosításukról. Az ember kezdte leértékelni a természetet, s egyre kevésbé vette figyelembe annak törvényeit. Fokozatosan szinte attól független társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai rendszert alakított ki, ahol a környezet a másodhegedűs szerepét játszotta, és játssza jelenleg is.

László Ervin úgy látja, hogy a mai kor kihívásai is elsősorban a föld jelenlegi állapotával vannak kapcsolatban. Az emberiség életét fenyegető veszélyek között első helyen a hatalmas méretű környezetszennyezés áll. Ezt tovább súlyosbítja az emberek tudatának beszűkültsége, önző és pazarló életmódja, a gazdagok és szegények közötti egyre növekvő különbségek, a túlnépesedés. Ezek mind az emberiség életminőségének romlását jelző tünetek, amelyek a cselekvés sürgető szükségességére figyelmeztetnek. A szerző feltárja azokat a téves előfeltevéseket, amelyekre a társadalmak többsége épül, és amelyek megakadályozzák az emberi közösségben a boldogabb élet lehetőségét. Az egyik ilyen előfeltevés a »dzsungel törvényébe« vetett hit, vagyis az egymás ellen vívott állandó versengés, amely akár élet-halál harcig is elfajulhat, akadályozva az ennél sokkal gyümölcsöző együttműködést. A másik ilyen a nemzeti sovinizmus, mely gátolja az egy nemzethez tartozó egyének sokszínűségének kibontakoztatását. Pedig utóbbi előnyei könnyen nyilvánvalóvá válnának, ha az emberek nem hajtanák meg fejüket vakon kormányuk akarata előtt, és nem fognának fegyvert akár olyan ügyek mellett is kiállva, amelyeket később saját országuk vezetése is megtagad. A harmadik hibás előfeltevés a hatékonyság kultusza, mely azt hirdeti, hogy minden emberből, gépből és állatból a lehető legtöbbet kell kihozni, sokszor tekintet nélkül arra, hogy az effajta maximalizmusban született eredmények milyen célt szolgálnak. A technológia imperatívusza: amit meg lehet alkotni, azt meg is kell alkotni, amit pedig megalkottak, azt el is kell adni a piacon. Ez az elv azonban hosszú távon tarthatatlan, hiszen a piac előbb-utóbb telítődik, és az előállított termékek egyre inkább a luxusfogyasztást szolgálják, amelyekre nincs valódi szükségünk. A gazdasági racionalitás elsőbbségébe vetett hit és a rövid távú gondolkodás ugyancsak a társadalmi gyakorlat hibás gondolati sémái közé tartoznak.

A Harmadik évezred az általa felvetett kihívásokkal mély és felelősségteljes átgondolásra ösztönöz bennünket: megérteti velünk, hogy változtatnunk kell gyökeresen önző és pazarló, a külsőségek, presztízs és hatalmi elvárások által meghatározott életvitelünkön. Ha elmulasztjuk a választ korunk e nagy és égető problémáira, akkor rövidesen kimerítjük mindazokat az erőforrásokat, amelyeket a föld ad számunkra.

László Ervin felteszi a kérdést, hogy vajon tudunk-e irányt váltani. A továbblépés lehetőségét az egyes ember erkölcsi felelőssége felől közelíti meg. Eszerint a globális gondolkodásmód és a társadalom öntudatra ébredése, a másokról és magunkról való felelősségteljes gondolkodás és az ennek megfelelő életgyakorlat nyithatja meg az utat egy olyan harmadik évezredbe, amely elviselhető és élhető jövőt hoz az emberiség számára. Ezek a kérdések egyénenként is minden embert érintenek. Mindannyiunknak külön-külön is döntenünk kell, hogy elősegítjük-e az emberiség globális szintű jólétének emelését, avagy gyengítjük azt. Hiszen ha változást szeretnénk elérni, akkor azt csakis magunkon kezdhetjük. Eldönthetjük például, hogy luxusjavakat vásárolunk-e, avagy olyan egyszerű fogyasztási javakat, amelyek valódi szükségleteinket elégítik ki minimális hulladéktermeléssel; olyan hivatást választunk-e, amellyel kevés idő alatt több pénzt keresünk, avagy olyat, amelyet önmagában is élvezünk; pazarló, avagy környezetszennyező technológiákkal dolgozunk-e; az otthonunkat talmi csillogású stílusban rendezzük-e be, avagy kényelmesen és barátságosan.

László Ervin az egyéni cselekvési lehetőségeinken kívül megfogalmazza az új világkép jelmondatait is. Az “Élj úgy, hogy mások is élni tudjanak” követése az emberek közösségi szintű jólétét emeli az egyén önző magatartásának rovására. Az “Én nyerek, te vesztesz” nulla összegű játszmája helyett megmutatja az “Én is nyerek, te is nyersz” pozitív végeredményű játszmák lehetőségét. A rövid távú gazdasági szemlélettel szemben hangsúlyozza az egészleges szemléletű termelést és elosztást, valamint a sokféle kultúra békés egymás mellett élésének lehetőségét és eredményességét.

A Harmadik évezred olyan könyv, amely saját életgyakorlatunk és az emberi közösség vonatkozásában egyaránt emeli tudatosságunkat. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a könyvet!