A „Minden napra egy mese” mintájára itt minden napra egy gondolat. Közvetlen buddhista tanítás helyett a szélesebb közönségnek szánt egyszerű, bölcs gondolatok, azzal a nem titkolt szándékkal – hisz a könyv felépítése is erre utal –, hogy tovább gondoljuk őket. Ha megtesszük ezt, akkor vallási, világnézeti beállítódástól függetlenül juthatunk arra, hogy magunkénak valljunk olyan egyetemes értékeket (szeretet, együttérzés), amelyek – pontosan a beállítódások harca miatt – oly gyakran háttérbe szorulnak.
Ebből a könyvből is látszik, hogy Őszentsége milyen feladatot vállalt fel: az egész emberiséget tekinti a gyakorlók közösségeként, és ennek megfelelően szól – tisztán, érthetően.

Az őskorban az Élet Mestere az élő szakrális szubjektum volt, a történeti korban az Élet Mestere a könyv, a szakrális objektum. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy "Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson".