Ünnepek

Amint ...kitisztult a tudásom és a látásom arra vonatkozólag, ahogyan a dolgok vannak, kinyilvánítottam, hogy felfedeztem a teljes fölébredést... Tudás és látás támadt bennem eképpen: „A szívem megszabadulása kikezdhetetlen. Ez az utolsó születés. Nem újul meg többé a létesülés.” ...Abban az órában, abban a pillanatban ... hatalmas, mérhetetlen, még az istenek természetét is meghaladó ragyogás nyilvánult meg a világban.

A vonalba belépni valami olyasmit jelent, hogy az eddigiek lába nyomába lépve kell tovább menni, s ha az ember haladtában egyszer csak hátrafordul, akkor elmúlt nemzedékek végtelen távolába tekint. Ám az elődök nemcsak az örökséget hagyták, vagy inkább bízták reájuk, de annak felelősségét is, hogy ezekkel a szellemi kincsekkel jól sáfárkodjanak: azt nemhogy eltékozolniuk nem szabad, de a megőrzésen túl, tovább is kell gyarapítaniuk. E felelősség tudatában a vonal átvétele drámai pillanat.