2012. május 20-án újabb buddhista esküvőnek adott helyet a Maitreya templom. Mintha csak az alkalomhoz "öltözött" volna a környezet: a fák zöldelltek, a virágok kinyíltak a festői szépségű kamaraerdei tájon.
A menyasszony, Petruska Éva, és a vőlegény, Márk Tamás így emlékezett vissza az ünnepi szertartásra:
Szerettem volna egyszerű szertartást, őszinte és a világképemhez közelálló szavakat, amiket tudok vállalni, nem érzek színháznak. Engem megkereszteltek katolikusnak, a páromat nem. Ő Menedéket vett a buddhista hit szerint, vagyis elköteleződött, neki élőbb kapcsolata van a hitével mint nekem, így lett a közös döntésünk: ígéretet teszünk, hogy buddhista elvek szerint éljük házasságunkat. A kitűzött nap előtt találkoztunk Lajossal, aki elmondta, hogy mit kell megígérnünk egymásnak. Nevetgélve, kedvesen lépten-nyomon kérdezte tőlünk, hogy biztos akarjuk-e.
![]() |
A szertartáson gyönyörű hangon szólalt meg a gong. Nem ismertem a mantrákat, nem tudtam mikor mit kell csinálnom, ezért is, és biztos sok minden más miatt is végig izgultam. Kedves emberek, mosolygó arcok, földön üldögélő barátok, együtt voltunk. |
Tamás:Számomra a szertartás - a fogadalomtétel és az áldás - az egymás iránti elköteleződésünk spirituális megerősítését jelentette. Azóta sokan kérdezték már: "Na, milyen a házasélet?". Valami más lett, több. A mindennapi együttélés megszokott felületei mellé bekerült egy újabb nézőpont. A százszor is megélt kapcsolati konfliktusokra törekszem más szemmel is nézni, és apró lépésekkel, de talán másként is reagálni. Igazán Mi lettünk. Ez az elhatározás amit napról-napra igyekszem megvalósítani, miközben a saját utamat is járom.

Minden hosszú távú jó eredmény a jó okok felhalmozódásának köszönhető. Ugyanígy igaz az is, hogy ha hathatós eredményekre kívánunk jutni, hathatós okokra van szükségünk.