Tárá tenyerén

Az Európai Buddhista Unió éves közgyűlésén a walesi Whitchurchben

„Nem, nem bárdot nézni megyek a wales-i tartományba.” Ezt a mondatot néhányszor el kellett mondanom, miután megszellőztettem, hová fogok utazni. És bárdot tényleg nem is láttam, bár legelőin a fű kövér, még ha nem is honfivér öntözte azokat. Mindenesetre a tehenek és a birkák nem panaszkodhatnak.

2009-ben az Európai Buddhista Unió éves közgyűlését itt Walesben, egy meseszép vidéki lelkigyakorlatos központban tartotta, amelyet Tárának szenteltek. Miért pont neki? Mert ezt a központot kifejezetten női gyakorlók számára hozták létre 1985-ben. A közösség tagjai maguk építették át az eredetileg istállókból, melléképületekből álló tanya jellegű települést, így szinte minden téglában és bevert szögben a teremtő női erő működését érezni. A központ létrehozásának alapgondolata az volt, hogy feloldják a nemek közötti egyenlőtlenséget a szellemi gyakorlás terén, és visszaadják a női gyakorlók önmagukba, saját megvilágosodási lehetőségükbe és tanítói képességükbe vetett hitét. Ezért nem kérnek fel férfi tanítókat, hanem ehelyett maguk képezik ki önmagukat és egymást. Kb. 2000-ig férfiak nem is látogathatták e helyet.

A központhoz nagy szertartásterem, valamint egy kisebb Tárá-szentély tartozik. Kényelmes és barátságos szálláshelyek, tágas étkező és társalgó áll az elvonulók rendelkezésére. Az ablakokon és üvegfalakon át idilli táj tárul elénk. Az időjárás meglepő módon remek volt, így a tanyához tartozó szabadtéri szentélyeket is felkerestem. A puha, meleg földön járva – melyen a kövér fű terem – úgy tűnt, minden fűcsomó mögött egy kis Buddha-szobor csücsül. Az ember sétálgat és nem tud a figyelme elkalandozni, mert mindenütt talál valamit, ami felébreszti. A helyet a szemlélődésre, a tudat elnyugtatására tervezték, és ez tényleg sikerült is. Éreztük, hogy az egész társaság a hely hatása alá került. A beszélgetések, hivatalos ügyek, csoportfoglalkozások az eddig tapasztaltakhoz képest is szokatlanul gördülékenyen, kedves, szelíd, szeretetteli légkörben folytak.

Különleges találkozást is tartogatott a walesi út Tulku Trinlay Rinpocse, a 34 éves svájci-amerikai származású fiatalember személyében. Trinlay Tulku egy éves volt, amikor a buddhizmus iránt érdeklődő szülei felkerekedtek, hogy a Karmapa Őszentségével találkozzanak. Amikor a találkozó létrejött, a kisfiú egyszerűen odaszaladt a Karmapához és az ülébe ült. Ő adott neki menedéketnevet, és felismerte őt, mint tulkut, azaz újra megtestesült megvilágosodott lényt. Három éves volt, amikor édesanyja Kalu Rinpocse pártfogásába adta, mert a gyermek állandóan a kolostorban szeretett tartózkodni. Így gyakorlatilag ő nevelte fel. Vitte magával a gyermeket, bárhová ment, így mire az nyolc éves lett, már háromszor körbeutazta a Földet. A kor legnagyobb tanítóival találkozhatott, részt vett az összes szertartáson és beavatáson, amit a Rinpocse tartott, s amikor már készen állt azok befogadására, ő maga is megkapta azokat. Kalu Rinpocse fontosnak tartotta, hogy az ifjú tulku nyugati képzést is kapjon, ezért visszaküldte őt édesapja szülőhazájába, Franciaországba, ahol a Rinpocse egy tanítványa vette magához és vigyázott rá hét évig. Jelenleg egyetemi tanulmányait végzi.

Nagyon különös, ugyanakkor rendkívül inspiráló volt egy ilyen történetet „élőben” látni-hallani. Mintha a Kis Buddha című filmből lépett volna ki. Előadásában figyelmeztetett arra, hogy a mai buddhizmust a szektás széthúzás veszélye fenyegeti. Felhívta a figyelmet a legkülönbözőbb irányzatok megnyilvánulási formái mögött meghúzódó azonos lényegre, illetve a formák másodlagosságára. Fontosnak vélte, hogy kialakuljon a nyugati típusú buddhizmus, amely nem a más kultúrákban kikristályosodott nyelvi és formai jellegzetességek szolgai másolásában, hanem a Dharma valódi értelmének realizálásában valósulhat meg. Lám-lám, Govinda Láma látomása – dadogás nélkül – más mai, hiteles buddhista tanítók számára éppolyan fontos cél!

Beszélt még a felsőfokú buddhista képzés fontosságáról. Szerinte a felsőfokú képzések több fiatalt vonzanának a látható, kézzel fogható eredmények, a megszerezhető diploma miatt.

A találkozón bemutatkozott az angliai Western Buddhist Order keretein belül működő Clear Vision nevű szervezet, amely professzionális minőségű iskolai oktatási anyagokat készít. Nyolc DVD lemezen a legkisebbektől a nagyobbakig minden életkor számára szépen elkészített videófelvételek, animációk, kinyomtatható munkafüzetek, tanári segédkönyvek szolgálják a buddhista oktatást. Megjegyzem, Angliában az iskolai oktatás lehetővé teszi a buddhista hittan alternatív felvételét. A DVD-k ára meglehetősen borsos, ezért nem hoztam őket magammal, de a bemutatót tartó Munisha tájékoztatása szerint lehetőség lenne az anyagok lefordítására. A szerzői jogok náluk vannak, ezért ha kis hazánkban fellendítenénk a buddhista oktatást, nem kellene teljesen előről kezdeni a segédanyagok előállítását.

A találkozón Lama Lhundrup felvetette egy nemzetközi buddhista webes levéltár létrehozását. Az ötlet lényege, hogy tapasztalt és képzett fordítók és dharmatanítók a legkülönbözőbb hagyományokból megosztanák saját szövegeiket másokkal. Ily módon hatralmas mennyiségű tudás válna hozzáférhetővé, inspirálva a saját nyelvre történő további fordítások készítését is.

A szokásos munkacsoportokba rendeződés után néhány fős csapatokkal igyekeztünk az európai buddhisták problémáit enyhíteni. Ez korábban nem bizonyult túlságosan termékenynek, de valahogy Tárá védőszárnyai alatt az alkotó erők megsokszorozódtak és konkrét eredmény is született. Valójában azonban ennél fontosabb volt az együttlét és együtt gondolkozás. A munkacsoportok a következő témák köré szerveződtek: felsőoktatási tevékenység, kommunikáció, nemzeti buddhista szervezetek, kapcsolat más európai szervezetekkel, Szanghák és közösségek, fiatalok.

Én a fiatalok problémáit boncolgató csoporthoz csapódtam, gondolván, hátha saját megoldatlan gondjaimra is találok itt gyógyírt, különösen mert hamarost kifutok a „fiatal” kategóriából (18-39 év). Nos, ha bajaimra orvosságot nem is, de egy jópofa kezdeményezésre leltem itt. Az olaszországi Sambo Ji zen templom közössége felajánlotta, hogy nemzetközi ifjúsági buddhista tábort tart, amelyre várja a jelentkezőket. A kezdeményezés hátterében annak fölismerése állt, hogy egymástól tudnak a legtöbb hasznos tapasztalatra szert tenni a fiatalok. (És természetesen mások is.) A tábor időpontja még nincs rögzítve, valamikor nyár vége felé lesz 2010-ben.

Fontos programpontja volt a találkozónak az új tagok felvétele. Idén két francia közösséggel, egy angliai csan közösséggel, valamint a nyelvrokonunknak tekintett Finnország buddhista szervezetével gyarapodott az EBU. (Sógornőm, aki egyetemi évei alatt sok időt töltött Finnországban, e rokonságra apellálva próbálta könnyedén elsajátítani a nyelvet, ám a tömör „Le a finn-magyar nyelvrokonsággal!” jelmondattal lelkében tért haza. Mindenesetre ha az akcentusunk a rokonságból eredően hasonló, én nem szólalok meg többet angolul!)

Legfontosabb programunk azonban mégis csak a kirándulás volt. A közeli Chirk Castle igazi walesi kastély, gyönyörű parkkal, olyan élesre vágott tiszafa sövénnyel, hogy szalámit lehetett volna vele szelni. A gyep pedig… ó, az a gyep! Ilyen gyepet nálunk azért nem lehetne eladni, mert senki sem hinné el, hogy valódi. Nálunk a vakond még a gyeptéglában is benne van. Ott azonban tényleg olyan volt, mint egy zöld szőnyeg. A kastélyban nem láttam szellemet, bár a néni, aki mutatta, hogy merre van a könyvtár, talán csak kisértet volt: a karlendítésen és a halovány „There is the library” mondaton kívül nem mutatott sok életjelenséget.

A közgyűlés eldöntötte, hogy jövőre eleget tesz a Buddhista Misszió és a Tan Kapuja közös meghívásának, és Magyarországon gyűlik össze, hogy az európai buddhisták Dharmacsakrája még olajozottabban gördüljön. Találkozunk hát velük 2010 szeptemberének utolsó hétvégéjén!