Egyszer a tanítványok egy csoportjában heves vita folyt arról, hogy mi az emberi szenvedés oka. Volt, aki azt mondta, a szenvedés az én-központúságból fakad, mások azt állították, hogy a káprázatból, míg megint mások abban vélték megtalálni okát, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a valódit a nem-valóditól.
Amikor megkérdezték mesterüket, ő azt mondta nekik:
– Az ember minden szenvedése abból származik, hogy képtelen egyedül lenni és nyugodtan üldögélni.
