Remény nélkül

Chögyam Trungpa

Őrült bölcsesség (Padmaszambhava szeminárium)

Sokan szeretjük olvasni a megvilágosodott Mesterek élettörténetét, mert ezekből hajtóerőt nyerünk saját utazásunkhoz. Példának állítjuk őket magunk elé, vagy vigaszt merítünk útkeresésükből, esetleg módszereket próbálunk ellesni tőlük. Akárhogy is, a Mester, a Buddha mindig kívül marad. Trungpa Rinpocse előadásaiban nem a történelmi vagy a mítikus Padmaszambhavát tárja elénk, nem ad meg pontos helyszíneket és dátumokat, nem ír életrajzot, hanem valami nagyon furcsa és erőteljes dolgot tesz: bemutatja Padmaszambhavát, mint saját magunkat. Vagy talán fordítva. Nem is tudom.

Az egész szörnyen zavarba ejtő, ugyanakkor mámorosan felszabadító. Mi vagyunk azok, akik lótuszban születtünk, és akik a csonttemetőt járjuk. Illetve, ez így mégsem jó. Nem mi, mert ezzel elvesszük a dolog élét. Ha vállaljuk a teljes felelősséget, akkor azt kell mondani, hogy én. Én születek lótuszban, nekem kell magamat Padmaszambhavaként megélnem. De ez nem az az én. És mégis: nincs Buddha kívül.

Kapaszkodj, Nyájas Olvasó, mert forogni kezd körülötted a világ; bár középpont sincsen. És nincs fokról-fokra haladás, mert ez a gyors út. Nem attól gyors, hogy lifttel, vagy rakétával megyünk, nem. Attól gyors, hogy nem megyünk sehova. Hogy lehetne elérni a megvilágosodást, létrehozni a Buddhát? Ha nincs itt és most, ott biztos nem lesz. Itt van, ezért itt kell maradnunk; nem mozdulva, és mégis folyton továbblépve.

Kutatnunk kell megállás nélkül, bármire való tekintet nélkül. Olyan nincs, hogy holmi válasz feltartson minket. Ne gondolkodj megoldásokban! Ne reménykedj abban, hogy feleletet kapsz! Ha van válaszod, szabadulj meg tőle minél hamarabb! Dobd el olyan gyorsan, mintha mérges kígyó lenne a kezedben. És kérdezz tovább válasz nélkül, esély nélkül. Könyörtelen? Ez Padmaszambhava lényege: nincs kapaszkodó.

Mert a reményhez mindig kell egy külső vonatkoztatási pont. És ha van külső, akkor van ellenpólus is. Ez az ego. Azért van szükségünk Istenre, mert ezáltal tarthatjuk fönn önlétezésünket. Amíg van Isten, én is vagyok. Tehát ha találkozol egy Buddhával, öld meg! Ez nem az erkölcs szintje, ahol egy Buddha vérének kiontása a legfőbb bűn. Itt kötelező!

Mert itt minden Te vagy, Nyájas Olvasó! Nem a Világ Ura vagy, hanem a világ maga. A világ tágassága és gazdagsága, az energiák tánca, a világot létrehozó és megváltó működés. A Buddha három teste – Te vagy! Talán felkiáltanál ezen a ponton, hogy „Istenem!”, de ezt felejtsd el gyorsan, az előbb beszéltük meg… Mondd inkább azt, hogy „Ez őrület!” Aztán menj tovább!

Trungpa az egyik legkeményebb buddhista tanító, mert saját, megalkuvást nem tűrő aspektusunkat jeleníti meg. Ő bennünk az a következetes makacsság, az a kompromisszumot nem ismerő törekvés, amely minden félelem és ragaszkodás ellenére továbbvisz minket az ismeretlen felé. Ő bennünk az őszinteség, ami átsüt minden hazug játszmánkon, és ő bennünk az erő, amely kiemel a tétovaságból. Csak hagynunk kéne hatni.

Ennek egyik megnyilvánulása az, ha olvassuk őt. És egy másik, ha letesszük.