A jóga kerekének agya

B.K.S. Iyengar

Pránájáma új megvilágításban

Lélek – lélekzet. A magyar nyelv szóhasználata is jelzi, hogy az emberi lélek és a légzés között milyen szoros a kapcsolat. Sőt, közvetve arról is tudósít bennünket, hogy a levegővétel módja lelkiállapotunkról is üzen. Az ősidőkben élt jógik, felismervén ezt a kapcsolatot, rájöttek arra, hogy légzésünk megváltoztatásával miként tudjuk befolyásolni a lelkünk – vagyis inkább a tudatunk – állapotát.

Ennek tudományáról és művészetéről szól B.K.S. Iyengar új könyve, amely méltó párja a korábban már kiadott Jóga új megvilágításban című vaskos kötetének. A 350 oldalas összefoglaló mű a jógalégzésről, a pránájámáról ad átfogó és hihetetlenül részletes ismertetést.

„A pránáról ugyanolyan nehéz magyarázatot adni, mint Istenről” – írja a szerző – „…az az energia, amely áthatja a világegyetemet, annak minden szintjén … Minden rezgő energia prána.” A prána amúgy lélegzetet, légzést, életet, életképességet, energiát vagy erőt is jelent. Az ájáma kihúzást, megnyújtást, kitágítást, hosszúságot, szélességet, szabályozást, meghosszabbítást, mérséklést vagy ellenőrzést. Így a pránájáma a légzés meghosszabbítása, vagy inkább a légzés szabályozása.

Ennek tudós művészei a jógik, akik gyakorlataik során a légzés szónak rendkívül széles jelentést adtak. Van fújtató, hűsítő, testhőt emelő, hosszan kitartott, alig észrevehető, váltott orrlyukú, kinyújtott nyelvvel végzett, ritmikus, aritmikus és ki tudja még hányféle légzéstechnika.

Iyengar mester az általa legfontosabbnak tartott módokról ad minuciózus, minden apró részletre kiterjedő, szakszerű ismertetést. A téma bemutatása során a légzőrendszer anatómiája, vagy a helyes táplálkozás éppúgy sorra kerül, mint a gyakorlást segítő/akadályozó tényezők taglalása.

Az Iyengar-rendszer egyik ismertetőjegye, hogy a többi jógaiskolához képest nagyobb figyelmet fordít az ászanák tökéletes végrehajtására. Ennek értelmében csak a legapróbb hiba nélkül végrehajtott testtartás segít hozzá az éberség, az igazi tudatosság eléréséhez. Hiába tesszük ugyanis minden erőlködés nélkül homlokunkat a sípcsontunkra, ha eközben a középső lábujjunkat nem a megfelelő szögben helyeztük el, akkor tökéletlenek vagyunk, s az elvégzett gyakorlat csak töredékes, azaz végső soron rosszul kivitelezett. Ez a módszer nem riad vissza a különféle segédeszközök, kötelek, téglák, súlyok használatától sem, s a tanítványt sokszor kíméletlen következetességgel igazítják ki újra és újra, felhíva figyelmüket a legapróbb hibákra.

Ez a metodikai szemlélet a pránajáma könyet is alapvetően jellemzi. Lenyűgöző részletességgel, 24 oldalon keresztül foglalkozik pl. csak a lótuszüléssel. Épp így szinte barokkosan cizellált az a fejezet, amely az ujjak segítségével végzett pránájáma és az ujjak orra helyezésének művészete címet viseli. Ebben a 20 oldal terjedelmű, 33 képpel illusztrált részben a szerző még arra is gondot fordít, hogy mivel a hüvelykujj hegyének bőre általában keményebb és vastagabb, mint a gyűrűs vagy a kisujj hegye, az előbbi miként puhítható meg.

Ez a precizitás, gondosság és hiperelemzés nyilvánul meg az egyik legnehezebb tartás, a savászana vagy hullapóz leírásakor is. Itt is igazolható az „ördög a részletekben lakozik” mondás, elegendő ugyanis egy nanoméretű, testünk legkisebb porcikájában meglévő feszültség, s a póz inkább csak viszonylag jól végrehajtott hanyattfekvésnek tekinthető, nem savászanának.

„A pránájáma a jóga kerekének az agya”- írja a könyv. Ennek a kerékagynak Iyengar által adott szakavatott bemutatása arra buzdít minden jógával foglalkozót, hogy az eddiginél még alaposabban, éber tudatossággal gyakoroljon. Mindannyian átlagosan 21 600-szor lélegzünk naponta. Nem mindegy, hogy ezt a műveletet hogyan végezzük, hiszen amilyen a légzésünk, olyan az életünk. Hagyjunk hát magunknak (nemcsak) egy lélegzetvételnyi időt.