Szeptember 23–án este érkeztem Scszecinbe a vasútállomásra. A tájékoztató levélben megnyugtató szavakkal biztosítottak arról, hogy a hallban, az EBU információs standjánál valaki feltűnő táblát lengetve fogja köszönteni a távolról érkező buddhistákat. Először azt gondoltam, szennyezett tudatom homálya rejti el szemeim elől az EBU-feliratot, de nem. Végül mégis eljutottam a helyszínre, ugyanis ezzel a vonattal utazott sorstársam, akiről meglehetős magabiztossággal sejtettem meg, hogy ugyanoda tart. Zarko rutinosan hívta a szervezőket, így hamarosan autóban ültünk mindketten.
Szállásunk, a konferenciaszoba és a meditációs terem egy épületben volt. Sajnos a szervező lengyel buddhista közösség templomát nem tudtuk megnézni, mert az épületet tatarozták.
Bemutatkozáskor egészen véletlenül Agócs Tamás honfitársam mellé ültem, akivel személyesen még nem találkoztunk, bár tudtunk egymásról. Elég rossz bőrben volt, csúnyán megfázva érkezett a találkozóra.
A Közgyűlés méltó megnyitásaként kiosztották Őszentsége a Dalai Lama üdvözlő levelét. Magának a találkozónak három fontos programpontja volt: 1. problémafeltáró-megoldó kiscsoportos foglalkozás; 2. új tagok felvétele az EBU-ba; 3. vezetőségválasztás.
Az első programpontban a résztvevők érdeklődésének megfelelően kiscsoportos foglalkozásokon vehettünk részt. Az előre leírt témaajánlatok vezérfonalként szolgáltak a témák kiválasztásához. Ki-ki eldönthette, melyik csoporthoz kíván csatlakozni. A témakörök a következők voltak:
– Wickipedia – ez egyfajta szótár, amely a buddhista kifejezéseket több nyelvre tudja fordítani, s amelynek segítségével a fordítási munkálatoknál egy közös fogalomrendszert használhatunk, elkerülve az esetleges félrefordítást.
– Párbeszéd az EU-val
– Bizalom és reprezentativitás
– Buddhista tanítások a külső érdeklődők számára
– Párbeszéd a buddhizmus és a kereszténység között
– Alapvető etika
– A Dharma alapjai
– Oktatás és buddhizmus
Én a „bizalom és reprezentativitás” témáját választottam. Ebben a csoportban elsősorban magának az EBU-nak a működésével kapcsolatos alapvető kérdések kerültek megbeszélésre, mint pl. „Milyennek kell lennie az EBU elnökének?”; „Hogyan lehet erősíteni a bizalmat az EBU irányában?”; „Mi az EBU célja?”; „Hogyan találjuk meg a lehetséges EBU-tagokat?”; „Mit mondjunk nekik?” stb.
Franz B., a Belga Buddhista Unió elnöke megfogalmazta, hogy az EBU-nak olyan feladatok elvégzésénél lehet jelentősége, amelyeket egyedül nem tudnánk elvégezni, és az EU-n belül kell megtalálni a megoldást.
Elhangzott, hogy az EBU működése ebben a formában nem elég hatékony. Ha csak évente egyszer találkozunk, és ekkor azon vitázunk, hogy mi az EBU feladata, és melyek a valódi problémák, akkor a megoldás keresésére egyszerűen nem marad időnk. Felmerült, hogy virtuális közgyűléseken, az Interneten egész évben kapcsolatban kellene maradnunk, hogy az aktuális problémákról tájékozódhassunk és megoldásokon törhessük a fejünket. Az éves Közgyűlésre már felkészülve érkezhetnének a tagok, megosztva a többiekkel a tapasztalatokat.
Végül a csoport munkáját Lama Londrub, a csoport vezetője összegezte. A bizalom témakörében: ¾legalapvetőbb a bodhicitta, a dharma motiváció; ¾hatékony kommunikációra van szükség; a döntéshozásnak áttekinthetőnek kell lennie; ¾a tevékenységnek konszenzusra kell épülnie; ¾a problémás ügyekről beszélni kell; ¾a szavakat tetteknek kell követnie, így lesz a működésünk hiteles; ¾ a jól végzett munkát megfelelően kell kommunikálni;¾ a tagok igényeit szem előtt kell tartani; ¾ inkább élő szervezetként (organism), mint intézményként (organisation) kell működnünk; ¾ a Dharmát alkalmazva kell cselekednünk; ¾ az EBU-t inkább szanghának, mint szervezetnek kell felfognunk.
A fenti elvek alapján összeállítottuk a következő időszakra ajánlott tennivalókat. A kissé fárasztó eszmecsere késő estig folyt, munkánk eredményét másnap megosztottuk a többiekkel.
A közgyűlés következő fontos programpontja az új tagok pályázatának meghallgatása és a tagfelvételről való szavazás volt. Magyarországról a Tan Kapuja Buddhista Egyház is felvételt nyert az EBU-ba. Ezután került sor a vezetőség megválasztására. A következő ciklusban az EBU elnöke a francia Claudine Shinoda lett, alelnökök az olasz Maria Angela Fala és az osztrák Kurt Krammer Gakuro
A választást követően Andreu Merino spanyol szerzetes jövőre meghívta a Közgyűlést Barcelonába. A hosszú, göndör fekete hajú, kedélyes figurával való beszélgetés rendkívül inspiráló volt. Elmesélte, hogy a kolostorban – különösen intenzív gyakorlási időszakban –, az alvásra nem nagyon jut idejük, de a mély boldogság, amelynek részese, a vendégeknek is feltűnik.
Az EBU Éves Közgyűlésének a hivatalos programon kívüli része is izgalmas volt – a találkozások, beszélgetések, az atmoszféra. Sétáltam a városban a már említett apácákkal. Régi, középkori templomot néztünk meg együtt. Először kicsit körülményes volt városnézés közben velük beszélgetni, mert ők beszélgetés közben nem mennek, illetve menet közben nem beszélnek. Ettől függetlenül remekül éreztem magam a társaságukban.
Nitjábandhuval (a neve azt jelenti: Örök Barát) az ebéd utáni városnézés közben találtunk egymásra. Szinte azonnal mindketten úgy éreztük, mintha régi barátság fonalát vennénk fel. Mint kiderült, ő Santarakshita vonalához tartozik, aki Govinda Láma barátja volt. Vacsorameghívására örömmel mondtam igent. Sokáig beszélgettünk, és még tovább is folyt volna a szó, ha nem kellett volna másnap korán reggel kelnem, hogy elérjem a Berlinbe induló vonatot. Biztos vagyok benne, hogy barátságunk tényleg nem halványul el. Talán jövőre Barcelonában találkozunk.

Mindaddig, amíg az én fogalmába kapaszkodunk, s tökéletesíteni igyekszünk a gyakorlásunkat vagy föl akarunk fedezni valamit, hogy ezáltal egy fejlettebb és jobb ént hozzunk létre, a gyakorlásunk tévúton halad.