Nyugat és a buddhizmus

Interjú Ven. Vadzsramálával, az Árya Maitreya Mandala rendfőnökével

– Mitől olyan népszerű manapság a buddhizmus, e szelíd vallás?

Nem csupán utat mutat az embereknek a belső és a külső békéhez, hanem azt is megtanítja, hogyan lehet ezen az úton lépésről lépésre haladni. Az emberek nagyra értékelik, hogy a Buddha tanítása konkrét módszereket ad a kezükbe, melyek segítenek abban, hogy jótékony változtatások révén életük mesterévé váljanak.

– Divatjelenség-e csupán a buddhizmus nyugaton, vagy mivel magyarázza az eredendően keleti vallás erős vonzerejét?

A Buddha a boldogsághoz vezető utat tanította, és vajon melyikőnk ne akarna boldog lenni? Az a komolyság és elszántság, amellyel sokan már évtizedek óta járják nyugaton a Buddha útját, s követik a buddhizmus által sugalmazott életmintát, azt mutatja, hogy a buddhizmus már itt is gyökeret vert. Véleményem szerint a buddhizmus nem keleti és nem nyugati, hanem egyszerűen egy tanítás mindazok számára, akik meg akarják tanulni, hogyan alakítsák az életüket úgy, hogy az a maguk és mások számára egyaránt üdvös és boldog legyen.

– Ki volt a Buddha?

Egy fölébredett ember, aki talált egy utat a mohóság, gyűlölet és vakság következtében állandóan újra képződő szenvedés legyőzéséhez, és képes volt arra, hogy ezt az utat a tanításain keresztül mások számára is hozzáférhetővé tegye. Ezek a tanítások ma is éppen olyan aktuálisak és követhetőek, mint kétezerötszáz évvel ezelőtt.

– Ahhoz, hogy buddhistává váljunk, menedékért folyamodnunk a Buddhához, a Dharmához és a Szanghához. Elmagyarázná ezeket a fogalmakat közelebbről?

A menedékvételben elhatározzuk, hogy a Buddhát követjük tanítónkként. Ennek során tanítása, a Dharma adja a vezérfonalat, és a Szangha – azok közössége, akik a szenvedéstől való megszabadulást megvalósították –, szolgál számunkra példaképül.

– Hisz Ön az újjászületésben?

Az újjászületés a karma törvényéből következik, és számomra egészen konkrét valóság. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy az újjászületést egyfajta folytatólagos létezésként értelmezzük. A következő életben nem ugyanazok leszünk, mint most, hanem „csupán“ tetteink örökösei. Úgy vélem, az újjászületés nem hit, hanem tapasztalat kérdése. Igazán csak akkor leszünk képesek ezt megérteni, ha már keresztülláttunk az én illúzióján. Ezért erre kell, hogy irányuljanak a törekvéseink.

– Mi vezette Önt személy szerint a buddhizmushoz? Ön Németországban azon kevesek közé tartozik, akik gyermekkoruktól fogva buddhista neveltetésben részesültek.

A Buddha tanításában logikus választ kaptam valamennyi kérdésemre, míg a monoteista vallások csak újabb és újabb kérdéseket vetettek fel. Mindenekelőtt azonban a mai napig hűen áthagyományozott gyakorlási utak azok, amelyek rendíthetetlen bizalommal töltenek el ez iránt az út iránt.

– Mióta van jelen a buddhizmus nyugaton?

A buddhizmus befogadása a XVII. századi misszionáriusok, majd a XVIII. századi filozófusok érdeklődésével kezdődött, majd a XIX. és XX. századi szövegfordítók tevékenységével folytatódott; nekik köszönhetjük az eredeti szövegek értékes tolmácsolását. Azonban csak a II. világháború után jelent meg Európában egy valóban eleven módon megélt buddhizmus, mindenekelőtt az itt élő ázsiai származású buddhisták megtermékenyítő hatására.

– A buddhizmus mára elveszítette egzotikus ízét. Európában a buddhisták már nem csak csendes elvonultságban meditálnak. Ismert politikusok, színészek, hovatovább futballisták vallják meg nyilvánosan, hogy a Buddha tanítását követik. Hogyan magyarázza ezt a jelenséget?

Sok könyv és a média is egyre növekvő mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a buddhizmus ismertté váljon, és az érdeklődés előterébe kerüljön. Ma már a nagy világvallások egyikeként tekintenek rá, és nem ismeretlen „szektaként”, mint ötven évvel ezelőtt. A közvélemény időközben olyan jól tájékozottá vált, hogy már nem jelent hátrányt a buddhista elköteleződés felvállalása.

– Ön a magyarországi Buddhista Misszió szellemi vezetője. Mi a Buddhista Misszió, milyen célból jött létre, és mi lehet a célja ma?

A Buddhista Misszió a Magyarországon legrégebb óta működő buddhista közösség, melyet 1952-ben alapítottak. Az volt a célja, hogy megismertesse és hozzáférhetővé tegye a buddhizmust az országban. Buddhista filozófiai tanításokat, jóga és nyelvtanfolyamokat kínált, és buddhista irodalmat jelentetett meg. Az 1980-as évek végén kezdődtek az azóta hagyománnyá vált nyári szemináriumok, ahol a hangsúly a gyakorlati meditációs képzésre került át. 1989 előtt, mint az egyetlen legálisan működő buddhista egyháznak, az általános buddhista műveltség terjesztése és az összbuddhista érdekek képviselete jelentette fő feladatát. A rendszerváltás után a különböző buddhista tradíciók szabadon megalakíthatták saját közösségeiket, s ez lehetővé tette, hogy ettől kezdve a Buddhista Misszió arculatában is határozottabban jelenjen meg az Árya Maitreya Mandala gyémántút hagyományvonala, melyhez a Misszió valójában már 1956-ban csatlakozott. Azóta megépítettük Budapest első buddhista templomát, 3 éve üzemel új belvárosi oktatóközpontunk, és napirenden van egy vidéki elvonulóközpont létesítése az intenzív elvonulások igényeinek kielégítésére.

A következő nagy feladatot egy szociális hálózat létrehozásában látom, amely segíthetné az országban élő buddhistákat akár olyan területeken is, mint az iskolai képzés, az idős, beteg emberek és haldoklók gondozása, vagy a válsághelyzetekben történő tanácsadás. A Buddhista Misszió hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Magyarországon minél kedvezőbb feltételek jöjjenek létre a szellemileg igényes életformák számára.

– Hogyan látja a napjainkban Magyarországon létező sokféle buddhista közösség közötti különbségeket?

A buddhista hagyomány sokfélesége magából a Buddha tanításából következik. Vannak alapvető, valamennyi hagyományt összekötő egyezések, amelyek lehetővé teszik az együttlétezést, de a pozitív értelemben vett differenciálódást is. A hagyományok közötti különbségek, amelyek eltérő filozófiai és meditációs rendszerek, illetve iskolák kiformálódásához vezettek, első ránézésére zavarbaejtőek lehetnek, a Dharmához közelítő emberek sokfélesége oldaláról azonban mégis igazolhatók. Ezért én ezt a különbözőséget nagy értéknek és lehetőségnek tartom. E sokféleség értékelése annak az alapvető egységnek a tudatában történhet, amely buddhistaként valamennyiünket összeköt.

– Hogyan látja az állam és a Buddhista Misszió mint államilag elismert egyházközösség kapcsolatát?

A buddhizmus a nagy világvallások egyikeként általános megbecsülésnek örvend. Magyarország büszke lehet arra, hogy felismerve a buddhizmus világbékében betöltött jelentőségét, Európában elsőként államilag elismerte a buddhista egyházközösséget. Ennek az elismerésnek köszönhetően a többi vallás képviselőivel egyenrangúként, együtt kereshetjük a vallási türelem és a világbéke megteremtésének útjait. A társadalmi megbékélésre és a békére irányuló törekvések az állam és annak polgárai számára is hasznosak. Így az állam és az egyház együttműködésében jó lehetőséget látok arra, hogy az emberek javát szolgáljuk.

– Szükségesnek látja-e a Buddhista Misszió mind erőteljesebb nyilvános szerepvállalását ? Hogyan látja a buddhisták feladatát a mai társadalomban? Szüksége van-e egyáltalán a társadalomnak a buddhizmusra, vagy az inkább magánügy kellene, hogy maradjon?

Korábban sok buddhista a csendes elvonultságban való gyakorlást, és a hitvallás magánügyként kezelését, sőt titokban tartását részesítette előnyben. Ma azonban ahhoz, hogy e bolygón el ne pusztítsuk létezésünk alapjait, a világnak jobban szüksége van a bölcsességre és az együttérzésre, mint eddig bármikor. A Buddha kiváló életmintát mutatott fel, amikor az ember és a természet kiegyensúlyozott együttlétezésének feltételeként a mértékletességet és a nem-ártást jelölte meg. Sőt, egy olyan gyakorlási utat is tanított, amelynek hatására az ember egyre kevesebbel beéri, s megbecsüli mindennek az értékét. Erkölcstana minden jelenség egymásba ágyazottságának mély belátásán alapul. Ez a látásmód az egész világon békés egymás mellett élést tenne lehetővé. Ezért felelősségünk, hogy ezeket a lehetőségeket megismertessük és felkínáljuk az embereknek, hogy a Buddha szavaival élve: „Jöjj, és lásd magad.”

– Mit nyújt a Buddhista Misszió a tagjai számára?

A Buddhista Misszió olyan képzést kínál a modern nyugati ember számára a buddhista filozófia és meditáció terén, ami Ázsiában rendszerint csak kolostorokban hozzáférhető. A legnagyobb súlyt a Dharma hiteles közvetítésére helyezzük, hogy elősegítsük a lehető legmélyebb belátást és megértést. Emellett fontos számunkra, hogy a gyakorlókat meditációs praxisukban egyénileg is kísérjük és támogassuk.

– Nem lát veszélyt abban, hogy az ún. „résztvevő buddhizmus” a társadalmi elköteleződéssel szem elől téveszti a megszabadulás és megvilágosodás tulajdonképpeni célját?

A mindennapi feladatainkkal való birkózásban is a szellemi gyakorlás támogat és véd bennünket. Itt mutatkozik meg valójában, vajon megváltoztunk-e a szellemi praxis révén annyira, hogy képesek vagyunk éberebben, egyre több együttérzéssel és bölcsességgel részt venni az életben. Fontos, hogy ne vesszünk el a munka és a család által állított sokrétű követelményrendszerben, hanem mindig emlékeztessük magunkat az üresség igazságára, ami mindezek mögött meghúzódik. Ha ezt az ürességre vonatkozó tudást egyre gyakrabban tudatosítjuk magunkban, és áthatjuk azzal az élet jelenségeit, ez megóv bennünket attól, hogy a részvételünk akcionizmusba forduljon át.

– A keletről nyugatra történt átszármazás ellenére a buddhizmus sok problémája még messze nem oldódott meg itt Európában; így például a nők szerepe, vagy a vinaya szerzetesrendek fenntartása, melyeket − Ázsiától eltérően − csak ritkán támogatnak upászakák és upászikák.

Meggyőződésem szerint a nők (és a férfiak) valódi emancipációja azáltal történik meg, hogy teljes odaadással és elszántsággal törekszenek a megvilágosodásra, s azt minden erejükkel megvalósítják. Ne feledjük, hogy az „emancipáció” szó szerint „felszabadulás”-t jelent. Ebben a törekvésben nagy segítségünkre vannak a kolostorokhoz hasonló helyek, ahová hosszabb-rövidebb időre tanulás vagy gyakorlás céljából visszahúzódhatunk. Itt, nyugaton nincsenek buddhista „laikusok”, ahogy a családi és társadalmi életben megmaradó upászakákat és upászikákat gyakran nevezik. Hiszen „laikus” alatt azt értjük, aki nem szakember vagy hozzá nem értő. Aki a keresztény többségű nyugati világban tudatosan a buddhizmus mint alternatíva mellett dönt, az tanulmányozni is kívánja a tant, s gyakorlás révén kíván annak mélyére hatolni. Elképzelhetőnek tartom, hogy itt nyugaton a szerzetesség és apácaság új szerepmintái alakuljanak ki, amelyek lehetőség szerint támaszkodnak az európai hagyományokra, és különböző életelképzeléseknek adnak teret. A nyugati világban ismerünk olyan szemlélődő, tanító vagy éppen karitatív rendeket, amelyek tudatosan saját arculatot alakítottak ki. Talán a buddhizmussal is megtörténik majd nyugaton egy ilyen specializálódás. Ennek irányát a keleti buddhista országokban gyakran az egyéni képességek és hajlamok határozták meg.

– A buddhizmust még mindig sok kritika éri amiatt, hogy tanításához egy bizonyos negatív beállítottság kapcsolódik. Kritikusai a szenvedés tanításaként határozzák meg. Egy buddhista nem lehet életvidám és boldog?

Minél közelebb kerülünk a megszabadulás állapotához, annál boldogabbak vagyunk. A hétköznapi életkedv és öröm azonban egy idő után frusztrációvá és szenvedéssé változik át. Ezért fontos, hogy ne a múlandó örömök után fussunk, hanem különböztessük meg ezektől azt az elpusztíthatatlan boldogságot, amit a mohóságtól, gyűlölettől és hamistudattól való megszabadulás jelent.

– Őszentsége a Dalai Láma − a buddhista vallás legnagyobb „reklámhordozója” − a vallások egymás közötti párbeszédéért száll síkra. Létezik-e Magyarországon a keresztények és buddhisták között vallásközi párbeszéd?

Mi ezt a párbeszédet különösen regionális szinten ápoljuk. A mások törekvéseinek megismeréséből jöhet csak létre az a kölcsönös megértés és megbecsülés, amely a vallási megbékélés alapját képezi.

– Őszentsége sok embert vonz nyugaton. Megtestesíti számukra a kedvességet, együttérzést és a békét. Eltűnőben vannak ezek az értékek a mi társadalmunkból?

A nyugati társadalom sajnos nem ápolja ezeket az értékeket, hanem alárendeli őket azon emberek diktátumának, akik számára a profit és a nyereségszerzés jelenti a legnagyobb értéket. Eközben beletörődünk abba, hogy egyre több társadalmunkban a „lelki” sérült − köztük növekvő számban fiatalok is. A vágy azonban ezek iránt az értékek iránt továbbra is megmaradt.

– A buddhizmus fellendülőben van. Úgy tűnik, meggyőzően képes értékeket közvetíteni a modern nyugati ember számára, míg a nagy keresztény egyházak − amint ezt a kilépők növekvő száma is jelzi −, nincsenek többé ebben a helyzetben. Valóban így van?

Mindig az egyes emberek azok, akik saját példájukon keresztül értékeket közvetítenek. És ilyen emberek szerencsére valamennyi vallásban találhatók. A Buddhában megvolt az a bölcsesség, hogy ne csak megkövetelje az etikus magatartást, hanem az ahhoz vezető utat is megtanítsa.

– Sok keresztény a buddhista meditációs gyakorlatokat beépítette saját vallásába. Lehet az ember egyidejűleg keresztény és buddhista?

A meditáció egészen bizonyosan hasznára válik a keresztény embernek éppúgy, mint a buddhistának. A szellemi gyakorlás útjai és módszerei azonban az elérni kívánt céltól függően különböznek, és ezt a célt a kereszténység és a buddhizmus eltérően határozza meg. Még ha ezeknek a meghatározásoknak és koncepcióknak csak viszonylagos szinten van is jelentősége, mégis jó darabig kísérnek bennünket utunkon; egészen addig, amíg a nyelv, a képi világ és a rítusok konvencionális szintjén mozgunk. Nagy értéket látok ezeknek az utaknak a sokféleségében, mert így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Ezért én személy szerint nem látom értelmét annak, hogy az ember egyszerre két utat járjon, s főleg, hogy összevegyítse azokat.

– Tiszteletreméltó Vadzsramálá, van-e látomása a nyugati buddhizmus jövőjéről?

Szükségünk van a betegek, haldoklók, nehéz élethelyzetben lévők gondozására irányuló kezdeményezésekre. Olyan üdvös társadalmi struktúrákat kell létrehoznunk, amelyek lehetővé teszik a szellemi nevelést éppúgy, mint a helyes megélhetést vagy az időleges visszavonulást. Hazára kell, hogy leljen nálunk a Dharma ahhoz, hogy buddhistaként nyugaton is otthon érezhessük magunkat.

– Köszönjük a beszélgetést.

Fordította: Uttarí