Mindent elveszíteni

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:

– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!

– Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele.

A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább.

Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott:

– Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé!

Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában.

– Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!