A Buddhista Misszió Egyházi Tanácsa 2009. május 24-i ülésén Schindler Erzsébet gazdasági igazgató javaslatára egyhangú szavazással úgy döntött, hogy eltörli az egyházban a kötelező tagsági díjat, s helyette ajánlott tagi hozzájárulást állapít meg.
A kötelező tagsági díj ellen több érv merült fel. A 2008-ig érvényes havi 200 Ft-os tagdíj az egyház költségvetéséhez nem adott jelentős hozzájárulást, és behajtásának, illetve nyilvántartásának költségei nem álltak arányban az ebből származó bevételekkel. A tagdíj emelése viszont, különösen a gazdasági válság időszakában, a tagság egy részét hozhatná nehéz helyzetbe. Az is a kötelező tagsági díj ellen szól, hogy ha az egyház azt előírja, akkor a befizetés elmaradása esetén köteles lenne a nem fizető tagot szankcionálni, ismételten eredménytelen fizetési felszólítás esetén pedig a tagságból kizárni. Azonban sem az ilyesfajta eljárások, sem a kizárás nem szolgálja az egyház érdekeit. Előnye a tagdíj eltörlésének az is, hogy amennyiben egy tag a hozzájárulását nem tagsági díj, hanem adomány formájában teljesíti, akkor a befizetett összeg után adókedvezményt vehet igénybe (lásd Kör-levél 48. szám, 39. oldal). Ennek azonban feltétele, hogy a befizetés önkéntes legyen.
Az elmúlt években többen elkezdtek önként, saját kezdeményezésükre rendszeresen átutalni havi jövedelmükből bizonyos összeget a Buddhista Misszió támogatására. Az Egyházi Tanács a tapasztalatok alapján azt javasolja a tagságnak, hogy akik szívükön viselik a Buddhista Misszió ügyét és megengedhetik ezt maguknak, havi egy ezer Ft-tal támogassák az egyházközösséget. Jelenleg ez az összeg volna a reális és méltányos tagsági díj alsó határa olyasvalaki részéről, aki szellemi közösségével valóban azonosul.
Természetesen mostantól fogva ez csak ajánlás, és akár ennél kisebb, akár nagyobb összegű támogatást hálásan fogadunk. Aki jövedelmi helyzete miatt egyáltalán nem tudja anyagilag támogatni az egyházat, idetartozását társadalmi munkával, gyakorlati segítség formájában is kifejezésre juttathatja.

Az ember nem járhat egyszerre két úton, fontos, hogy elkötelezett legyen a kiválasztott egyetlen út iránt. Az egyénnek el kell döntenie, melyik irányzatot tartja a sajátjának, melyik áll hozzá a legközelebb, melyik felel meg temperamentumának, spirituális késztetésének. Ha ezt eldönti, már látja, hogy melyik úton kell haladnia.