Lusta Úr

Lusta Úr egy nap elment egy híres asztrológushoz, hogy megtudja, vajon mit tartogat számára a jövő. Az asztrológus, miután alaposan megnézte Lusta Úr horoszkópját, azt mondta neki:

– Gratulálok, Ön negyven évesen milliomos lesz és egészen 95 éves koráig fog élni!

Lusta Úrnak olyannyira kedvére volt a hír, hogy hazafelé menet még vidáman táncra is perdült.

– Hurrá, negyvenévesen milliomos leszek, és nem kell keményen dolgoznom! – gondolta magában.

Ettől a naptól fogva, bár nagyon szegény ember volt, egész nap arról álmodozott, hogy milyen gazdag lesz, és nem törődött azzal, hogy munkát találjon magának. Végül aztán annyira elszegényedett, hogy 39 évesen éhen halt.

Halála után Lusta Úr meglátogatta Jama királyt, a halál urát, és panaszt tett az asztrológus ellen. Jama király megnézte Lusta Úr karmikus dossziéját és azt mondta:

– Ez felettébb különös; számításaim szerint Önnek egyáltalán nem kellett volna 39 évesen meghalnia. Kivizsgálva az Ön karmájának ügyét valóban úgy találtam, hogy Önnek 40 évesen meg kellett volna gazdagodnia és 95 éves koráig élnie földi életét.

Ezek után Jama király utasította két hivatalnokát, hogy vizsgálják ki Lusta úr ügyét. Néhány nappal később a két hivatalnok a következő jelentést írta Jama királynak:

A Mennyek Császára úgy határozott, hogy egymillió dollárt adományoz Lusta Úrnak, és megkérte a Bölcsesség Istenét, hogy hajtsa végre a feladatot. A Bölcsesség Istene leszállt a földre és átböngészte az összes fellelhető iskola, egyetem és főiskola évkönyvét, hogy megtalálja Lusta Urat a végzősök között, remélve, hogy egy előnyös köztisztviselői fizetés formájában el tudja intézni az összeg átadását Lusta Úr részére. Lusta Úr neve azonban nem szerepelt egyetlen iskola végzős diákjainak névsorában sem, és a köztisztviselői posztokra pályázók nevei között sem volt fellelhető. A Bölcsesség Istenét a dolgok állása arra engedte következtetni, hogy Lusta Úr nincs a köztisztviselői szférában, de talán a katonai szolgálatot teljesítők között fény derül hollétére. Ezért átadta az ügyet a Háború Istenének.

A Háború Istene a fentebb említett összeg átadásának céljával Lusta Úr keresésére indult a katonai szolgálatot teljesítők között, kerestette őt a rendőrségen és a hadseregben is. Pontos tartózkodási helyét azonban ő sem tudta megállapítani, mert Lusta Úr nem szerepelt semmilyen nyilvántartásban. A Háború Istene sikertelen kísérletet tett arra, hogy Lusta Urat nagy jutalomhoz és sikeres katonai pályafutáshoz segítse. Ezek után a Gazdagság Istenéhez került az ügy.

A Gazdagság Istene, aki a kereskedelmi ügyek virágzásáért felelős, alászállt az üzleti világba, hogy megtalálja Lusta Urat. Végigjárta az összes kereskedelmi központot, de Lusta Úr hollétére nem derült fény. A Gazdagság Istene képtelennek bizonyult a pénz jelentős profit formájában történő átadására, így az összeget a Föld Istenének számlájára utaltatta át.

Végül a Föld Istene sikerrel azonosította Lusta Úr tartózkodási helyét annak otthonában és kidolgozott egy pénzátadási programot. A szóban forgó összeget a hátsó kertben hagyta és igyekezett olyan ráhatást kifejteni Lusta Úrra, ami arra ösztönözte volna, hogy kertészkedni támadjon kedve, és ezáltal megtalálja a pénzt. Lusta Úr azonban még ahhoz is lusta volt, hogy rendbe tegye a hátsó udvart, így a több ízben megkísérelt pénzátadás végképp kudarcba fulladt.

Jama király elolvasta a jelentést, majd Lusta Úrhoz fordult.

– Már megbocsásson, de amíg a földi életét töltötte, a Mennyei Császár valóban adományozni szeretett volna Önnek egymillió dollárt, azonban Ön semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy hozzájusson a pénzhez. Ügy lezárva, fellebbezésnek helye nincs.