Légy hű önmagadhoz

Mióta csak az eszemet tudom, nem akartam olyan lenni, mint én magam. Olyan szerettem volna lenni, mint a Somosvári Vince, aki még csak nem is hasonlított rám. Igyekeztem úgy mozogni, mint ő, lekoppintottam a beszédmodorát és ugyanabba a középiskolába jelentkeztem, ahová ő.

Hogyan változhatott meg aztán ennyire a Vince? Érthetetlen. A Szendrői Ivánnal kezdett lógni, és őt kezdte majmolni, lenyúlta még a poénjait is. Teljesen összezavarodtam. Úgy kezdtem beszélni és mozogni, mint a Vince, de a Vince meg úgy beszélt és mozgott, mint az Iván.

Aztán kezdett derengeni, hogy az Iván pont úgy beszél és jár, mint a Bozsánszky, a Bozsánszky pedig tisztára úgy beszél meg szedi kettesével a lépcsőket, mint a Totya.

Ha jól követem, itt vagyok tehát én, aki úgy beszél és jár, mint a Somosvári Vincének a Szendrői Iván féle Bozsánszkyból lett Totya változata.

És mit gondoltok, a Totya kit utánoz, na kit??? A Földön élő hatmilliárd ember közül pont a Szatyin Gézát, azt az ostoba kis vakarcsot, aki mindig a sarkamban van, és mindent megtesz, csak hogy rám hasonlítson!