A Könyörületesség arcai

Fotó kiállítás Őszentsége a XIV. Dalai Lámáról a Sambhalában

Nem tudom, hogy miért van, de ezen a megnyitón nehezen jönnek szavak a számra. Az jutott eszembe, ha valaki egy idegen földről kerülne elő, és megkérdezné tőlem, ki ez a lény, akiről ilyen sok kép látható, s egyáltalán miért kell kiállítást csinálni róla, mit válaszolnék neki.

Azt hiszem, nehezen tudnám megmagyarázni ennek az idegennek, hogy mire gondolok. Persze tudnék hosszan beszélni arról, hogy ez az ember-lény egy főpap, egy király, bölcs gondolkodó, és egyesek szerint még terrorista is. Ha ugyan nem kéne megmagyaráznom, miként lehet valaki egyszerre főpap és terrorista. Valamelyik nyilvánvalóan nem.

Azt is el tudnám mondani, hogy miről szólnak a szavai, milyen ősi törvényeket erősítenek meg és élesztenek fel az emberekben, a föld lakóiban. Még azt is mondhatnám, hogy védett lény, aki eltűnőben van lakóhelyünkről. Hogy majd valamikor, amikor a zavarodottság már feltűnő sem lesz, újból előkerüljön folytatni munkáját, feladatát. Ténylegesen csak isteníteni tudnám, akinek még mongol eredetű nevét is elárulnám: Tendzin Gyatco Dalai Láma, a Bölcsesség Végtelen Óceánja.

Arról is lehetne beszélni, hogy van egy régre visszanyúló elmélete és gyakorlata, miszerint erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni, mert azzal elsősorban saját magunkat sértjük fel, hanem csak a szeretetteljes együttérzés egyébként nehezen kibogozható értelmét sugározhatjuk minden pillanatban minden érző lényre, és mindenre, ami van. Elmélete szerint – és ezt szerencsére nem ő találta ki –, a boldogság és a harmónia kulcsa egyedül nálunk van, csak ideges kapkodásunkban nem tudjuk, melyik zsebünkbe rejtettük el, és már abban a hitben vagyunk, hogy nem is találjuk meg soha. Szerencsére sokan keresik.

Elmondanám még, hogy ezek a gondolatok mennyire fontosak az emberek számára, még azok számára is, akik látszólag egy kukkot sem értenek belőle. Teljes bátorsággal állítanám, hogy a tűhegyen egyensúlyozó ember-lét embersége ezekbe a tanításokba kapaszkodik, és érdekes, az meg is tartja.

Azt már nehezebben tudnám elmondani, hogy igazából nem is a Dalai Láma a fontos, vagyis csak azért fontos, hogy megértsük, nem ő a fontos. Azért rakjuk ki számtalan formában a képeit, hogy minél többet eszünkbe jusson: a szeretetteljes együttérzés szelencéje létező dolog, és már az is hasznos elfoglaltság, ha keressük a rejtek nyitját. Azért mutogatjuk már-már exhibicionista módon, hogy felfedezzük, saját magunkról van és volt  mindig is szó, vagyis amit Őszentsége a Dalai Lámában legjobban szeretünk és tisztelünk, az mindannyiunkban ugyanolyan tökéletességgel és teljességgel benne rejlik. Ezek a képek azt akarják jelenteni: keresd meg, fedezd fel, vedd elő és használd. És mi történik azután? Semmi, de az nagyon boldogan, vagyis minden. Többet emberi létünk folyamán el nem érhetünk.

Köszönöm a képek alkotóinak önzetlen részvételét és azt, hogy azonnal megértették, ennek a jelnek a felmutatása mennyire fontos. Legtöbbjük szinte valamennyi Dalai Láma látogatáson ott volt, és messze nem csak szakmai kihívásként élte meg az eseményt, hanem az a bizonyos szeretetteljes átalakulás őket is magával ragadta – ahogy reményem szerint ugyanez történik majd a képeket megtekintő tisztelt barátainkkal is.