Egy ifjú kopogtatott egyszer a kedvese ajtaján.
– Ki az? – kérdezte a lány.
– Én vagyok – felelte az ifjú.
– Menj el! Ez a ház nem bír el téged és engem.
Az ifjú visszavonult a pusztába. Hosszú időn át imádkozott és meditált kedvese szavain. Végül visszatért, és ismét kopogtatott az ajtón.
– Ki az? – kérdezte ismét a lány.
– Te vagy – hangzott a felelet.
Az ajtó azon nyomban kitárult.
Fordította: Szabady Helga
