Humorérzék

Alapvetően jó kedélyű ember vagyok, de amikor arra gondoltam, hogy „most a humorérzékről készülök írni”, hirtelen minden humorérzékem elhagyott. Megrettentem, mert rájöttem, mennyire más jókedvűnek lenni, illetve szóban átadni a jókedv lényegét. Erről eszembe is jut egy anekdota:

Egy nyugati turistanő megcsodálta egy bennszülött férfi nyakláncát:

– Miből készült? – kérdezte.

– Alligátorfogból – felelte a bennszülött.

– Vagy úgy. Gondolom ez maguknál ugyanannyit ér, mint nálunk az igazgyöngy?

– Nem egészen, asszonyom. Egy kagylót bárki ki tud nyitni.

Egyszóval jobb, ha meg sem próbálok bennszülöttként mozogni ezen a terepen, mert könnyen beletörne a fogam. Inkább kíváncsi és némiképp butuska turistaként nézelődöm, nem fog nehezemre esni.

Múlik a rémületem, már enyhén mosolygok, kicsit talán tényleg bambán, mint aki elől elrejtettek valamit, és bár tudja, hogy itt van az orra előtt, mégsem találja. Lehetne persze zúgolódni, komolyan, összevont szemöldökkel keresgélni vagy bizonygatni, hogy bár azt a valamit még sosem láttuk, és most sem látjuk, mégis pontosan tudjuk, hol van, milyen a formája, a színe és í. t. De ez esetben összetévesztjük a tréfás magatartást a nevetségessel.

Jómagam azt tapasztaltam, hogy a humorérzék isteni adomány, a jókedv kegyelmi állapot, mely a hétköznapi életben éppolyan áldás, mint a szellemi útkeresésben. A humor átmenetileg eltávolít a jelenségektől, a feketéktől és fehérektől, profánoktól és szentektől egyaránt, hogy megítélhessük azok komolyságát. Ha valami nem állja ki a humor próbáját, ez azért van, mert kötődésünk hozzá olyan erős, hogy még átmenetileg sem tudjuk elengedni. Márpedig a szellemi út keresőiként be kell látnunk, hogy ami ilyen mérvű ragaszkodásra késztet, az sokkal inkább kártékony, semmint nemes. A humor tehát az elengedés mértékegysége.

Erről jut eszembe… lebuktam. Képtelen voltam megmaradni a szemlélődő turista szerepében, és újra megpróbáltam magamra ölteni az idegenvezetőét. Azért, hogy ne rontsam tovább a helyzetemet, kényszeresen igyekezve kiötölni a mai jegyzet végére az ügyeletes bölcsességet, álljon itt inkább még egy rövid turista történet, ha már szó esett arról a bizonyos elengedésről:

Az ideges turista nem mert közel menni a szakadékhoz.

– Mihez kezdenék – mondta a vezetőjüknek –, ha leesnék?

– Abban az esetben – válaszolta a vezető lelkesen – ne mulassza el, hogy jobbra tekintsen! Nagyon élvezni fogja a kilátást!