A szerzőről, mielőtt világra jött volna, édesapja, Csögyam Trungpa Rinpocse megjövendölte, hogy nehéz ifjúkorral megáldott, de igen különleges gyermek lesz, akiből nagy tanító válik majd. Ezek után arra kérte a leendő édesanyát, Kuncsok Paldent, hogy az akkor még meg sem született fiukkal látogassa végig India szent buddhista zarándokhelyeit. Szakjong Mipham a Buddha megvilágosodásának helyszínén, Bódhgaján látta meg a napvilágot 1962 decemberében…
Trungpa Rinpocse 1987-ben bekövetkezett halála után Szakjong Mipham vette át az édesapja által alapított Sambhala Buddhista Közösség vezetését. A későbbiekben Őszentsége Penor Rinpocse a 19. századi meditációs mester és tudós, Mipham Dzsamjang Gyaco újraszületését ismerte fel benne, aki a tibeti buddhizmus egyik leghíresebb tanítója volt. Ezzel egy időben Szakjongként (»a Föld védelmezőjeként«), a Sambhala hagyományvonal fejeként foglalhatta el méltó helyét.
A „nyargaló paripa” némi odafigyeléssel bizalmas hátasállatunkká válhat. De megtörténhet-e ez elménk nyugtalanul kóborló vadlovával is? Ez a könyv a buddhizmus évezredes tapasztalatát sűríti össze és alkalmazza a 21. századi modern ember élethelyzetére.
Szakjong Miphamot különleges születési körülményei, neveltetése és képzettsége alkalmassá teszi arra, hogy a hagyományos tibeti buddhista tanításokat olyan módon közvetítse, amely közvetlenül a nyugati ember szívéhez szól. Mivel tökéletesen otthonosan mozog mind a nyugati, mind a tibeti gondolkodásmódban, hídként szolgál a kettő között. Megközelítésének szépsége abban rejlik, hogy egyesíti a tanítások két áramlatát: a buddhizmusét és a Sambhaláét.
E közérthető nyelven íródott könyvet olvasva lépten-nyomon saját élethelyzeteinkre és megszokott válaszreakcióinkra ismerhetünk rá. A könyv mégis messze túlmutat a puszta diagnózison: segítséget nyújt a tudat természetének megértésében, és rávezeti az olvasót arra, hogyan teheti szövetségesévé az elméjét.
A könyv a Buddhista Misszió rendezvényein 20% kedvezménnyel vásárolható!

Az őskorban az Élet Mestere az élő szakrális szubjektum volt, a történeti korban az Élet Mestere a könyv, a szakrális objektum. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy "Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson".