Hasznavehetetlen

Történt egyszer, hogy Lao-ce a tanítványaival utazott valahová, amikor egy nagy erdőhöz értek, ahol több száz favágó dolgozott. A favágók a nagy erdő összes fáját kivágták, egyetlenegy nagy fát kivéve, amelynek több ezer ága volt, és olyan óriásira nőtt, hogy tízezer ember is elüldögélhetett volna az árnyékában.

Lao-ce megkérte a tanítványait, hogy menjenek oda és tudják meg, miért nem vágták ki épp azt az egy fát. A tanítványok odamentek és megkérdezték a favágókat, ők pedig a következőket válaszolták:

– Ez a fa teljesen hasznavehetetlen. Annyira csomós a törzse meg az ágai, hogy képtelenség belőle bármit is készíteni. Még csak tűzifának sem jó, mert ennek a fajta fának a füstje bántja a szemet. Mivel nem használható semmire, hát nem vágtuk ki.

Visszaérkezvén, a tanítványok elmondták Lao-cénak a hallottakat. Ő felnevetett és ezt mondta:

– Legyetek olyanok, mint ez a fa! Ha használhatók vagytok, kivágnak benneteket és bútorok lesztek valakinek a házában. Ha szépek vagytok, eladnak benneteket a piacon s árucikk lesz belőletek. Legyetek olyanok, mint ez a fa itt, teljességgel hasznavehetetlenek, s akkor majd óriásira nőttök, és emberek ezreinek fogtok hűsítő árnyat adni.