Hálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahála
itt és most
a szikla láncait felszerelő kezekért és
kezeimért, amelyek lágyan és erősen simulnak a kezekké vált láncszemekbe
***
édesanyám testemet nevelgető kezeiért
édesapám fiam kezeit kezükbe vevő kezeiért
az első simogató szerelmes kézért
ételemet és italomat készítő megszámlálhatatlan sok kézért
meditációs ülésben gerincemet kiigazító kézért
hegyi út köveit összehordó kezekért
lábaimat védő bakancsokat készítő kezekért
itt és most
a szikla láncait felszerelő kezekért és
kezeimért, amelyek lágyan és erősen simulnak a kezekké vált láncszemekbe
még ismeretlen kezekért, amelyek várják a találkozást
utolsó emberi kézért, amely majd lefogja a szemem
valamennyi meg nem említett kéz gyönyörű, csalóka játékáért
***
itt és most
a szikla láncait felszerelő kezekért és
kezeimért, amelyek lágyan és erősen simulnak a kezekké vált láncszemekbe
Bhrikutí
2007. 08.19. délután
Tátra, a Vörös Torony hágó szikláján
az ÜRESSÉGBEN lógva
Hálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahálahála


A buddhista ösvény két legfontosabb eleme, az együttérzés és a lemondás, ugyanannak az érmének a két oldala. A valódi lemondás akkor jelenik meg, amikor az ember önmagára összpontosítva felismeri a szenvedés valódi természetét; a valódi együttérzés akkor jelenik meg, amikor az összpontosítás tárgyává mások válnak.