„Itt a válasz a feminizmusra !” – hirdethetné harsányan valami felirat, de szerencsére nem teszi, úgyhogy vessük el mi is gyorsan. Pont az a lényeges és szép Rohr tanításában, hogy a férfit úgy erősíti, hogy benne a nőt megemeli. A férfi útja ez, mert onnan indul és oda ér, de közben az Embert, az Androgünt valósítja meg: ‘Isten tehát hímnő-lény, és az első ember is az volt.’ (Hamvas Béla: Scientia Sacra III.) Ez a jang és jin, a purusa és prakriti, és még lehetne sorolni a megfeleléseket.
Rohr ferences szerzetes, de előadásainak ez az összefoglalása mégsem metafizikai jellegű, hanem inkább ébresztő a társadalmi szerepekbe belefeledkezett, azokból a félálom okozta csalóka kielégülés, a restség és a gyávaság okán felébredni nem képes emberiség számára.
Férfiaknak kötelező mű, de nőknek is ajánlható, hiszen ha útjuk más is, céljuk ugyanaz kell, hogy legyen: önmagukban megtalálni az elveszett felet.

Az őskorban az Élet Mestere az élő szakrális szubjektum volt, a történeti korban az Élet Mestere a könyv, a szakrális objektum. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy "Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson".