Felvételi a mennyországba

Meghal egy keresztény, egy muzulmán, meg egy buddhista. A mennyország kapujához érve egy angyal (vagy déva) megállítja őket, és megkérdi tőlük:

– Miért pont ide jöttök? Milyen okotok van feltételezni, hogy bejuthattok a mennyországba?

A keresztény így válaszol:

– Az őseim nem félték Istent, én pedig egész életemben vétkeztem: öltem, hazudtam, megcsaltam a feleségem, és kapzsi is voltam. De Jézus érettem halt meg a keresztfán, és minden bűnöm megbocsáttatott. Így kiérdemeltem, hogy a mennyországba jussak.

– Rendben –, válaszolja az angyal, – jól hangzik, de még mielőtt átlépsz ezen a kapun, adnom kell neked egy vizsgakérdést, hogy felvételt nyerhess a mennyországba.

A keresztény azonnal rááll, és az angyal megkérdi tőle:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Isten”?

Ez egy könnyű kérdés, úgyhogy a keresztény átmehet a kapun.

Jön a muzulmán. Ő a következőképp felel:

– Én nem tettem semmi üdvöset vagy gonoszat életemben, mindazonáltal nagyon jámbor és istenfélő ember voltam. Napjában ötször imádkoztam Istenhez. Szóval én is a mennyországba kell, hogy kerüljek.

Az angyal így felel:

– Az már igaz, de akkor is adnom kell neked egy tesztkérdést. Hogy kell betűzni azt, hogy „Allah”?

Ez sem olyan vészes, hát a muzulmán is átmegy a vizsgán.

Végül a buddhista következik, aki azt mondja az angyalnak:

– Én az összes létező üdvös dolgot megtettem életemben, és betartottam az öt erkölcsi fogadalmat, ráadásul soha nem öltem, adakoztam jótékonysági célokra, minden nap meditáltam, és soha nem csaptam be a főnökömet vagy az ügyfeleimet.

Az angyal így szól:

– Ez nagyon derék, de nem kivételezünk. Neked is át kell menned a felvételi vizsgán, ha be akarsz jutni.

A buddhistának valamiért az a képzete, hogy a felvételi egyszerű lesz, így beleegyezik a vizsgába. Az angyal ekkor a következő kérdést teszi fel neki:

– Hogy kell betűzni azt, hogy „Avalókitésvara-Bódhiszattva”?…