A tanító távollétében egy öreg néni takarított a házában. A tanító legkedvesebb vázáját fényesítette éppen, amikor az kicsúszott a kezéből és ezernyi darabra tört a padlón. Ebben a pillanatban tért vissza a mester. A nénike bocsánatért esedezve, rémülten pillantott rá.
– Sose bánja azt a régi vázát, kedvesem! Azért kaptam, hogy örömöt szerezzen, nem azért, hogy bánatot!
Fordította: Szabady Helga
