Egy könnyű kérdés

Volt egyszer egy szerzetes, aki a Gyémánt szútra szakértője volt. Mivel akkoriban a könyvek igencsak becses kincsnek számítottak, a szerzetes mindig magával cipelte a szóban forgó szútra egyik, azon a vidéken egyetlen fellelhető példányát. A szútrával kapcsolatos magyarázatai és belátásai széles körben ismertté tették őt, és igen eredményesen tárta fel a Gyémánt szútra mélységeit nemcsak más szerzetesek és tanítók, de a világi hívek számára is. Így történt, hogy a környék lakói tudomást szereztek a Gyémánt szútráról. Egyszer, amint a szerzetes egy hegyi úton bandukolt, összeakadt egy idősebb hölggyel, aki teát és süteményt árult. Az éhes szerzetes szeretett volna enni-inni egy kicsit, de sajnos, nem volt pénze. Így szólt hát az öreg hölgyhöz:

– Van egy minden képzeletet felülmúló kincs a hátizsákomban: a Gyémánt szútra. Ha adsz egy kis teát és süteményt, mesélek neked a tudás e páratlan kincséről.

Az idős hölgy maga is ismerte valamennyire a Gyémánt szútrát, és a következő ajánlatot tette:

– Ó, tudós szerzetes, ha válaszolsz egy egyszerű kérdésemre, adok neked teát és süteményt.

A szerzetes készségesen beleegyezett. Az asszony ezt kérdezte:

– Vajon amikor eszed majd ezt a süteményt, a múlt tudatával, a jelen tudatával vagy a jövő tudatával eszed azt?”

– A szerzetesnek hirtelen semmilyen válasz nem jutott eszébe, így hát levetette a hátizsákját, és elővette belőle a Gyémánt szútrát, reménykedve, hogy abban majd választ talál a kérdésre. Ahogy tanulmányozta a szútrát és gondolkodott, lassan beesteledett, míg nem a kereskedő hölgy már kezdett összepakolni, hogy elinduljon hazafelé.

– Te aztán tényleg balga egy szerzetes vagy! – szólt oda búcsúzóul az asszony a még mindig dilemmázó éhes szerzetesnek.

– A teát és a süteményt a száddal eszed.