A csend szava

Anthony de Mello

Abszurd egypercesek. A csend szava

asonlatokkal, rövid történetekkel ébresztgeti tanítványait a Mester, aki ezekben a »sztorikban« lehet indiai guru, szufi misztikus, szerzetes vagy rabbi, és élhet, élhetett bármikor, hisz a felrázó kézre, az ébresztő szavak elsuttogására folyamatos az igény. Az ébredezőnek szüksége van arra, hogy a fülébe suttogjanak: ha nem is a szavak értelmére, konkrét jelentésére – bár néha egy jól elhelyezett "tíz perc múlva 8 óra" egy szemvillanás alatt kijózaníthat –, hanem inkább a hangra, a duruzsolásra, arra, hogy ne hagyja visszaaludni, újra elmerülni, amit pedig e nélkül biztosan megtenne.

Ritka, hogy a Mester 2-3 mondatnál többet mondjon, mégis többet közöl. E 2-3 mondat – ha úgy olvassuk azokat, ahogy a könyv bevezetője ajánlja: figyelmesen és apránként –, akkor egész nap vagy akár napokig utazhat befelé és lefelé, hogy aztán megérintsen ott, ahol formáját már elvesztette, de hatását igazán kifejteni képes. "Ragadd meg az egyik mondatát, s rázd addig, amíg az összes szó le nem esik róla. Ami megmarad, az lángra lobbantja a szívedet."

Sok csapda leselkedik az Utazóra. A Mester segít abban, hogy észrevegyük ezeket, de kikerülnünk már nekünk kell azokat. A veszélyek sokfélék, ráadásul mindenkinek máshogy jelennek meg, ezért a Mester soha nem adja ugyanazt a választ, még az olyan újra és újra elhangzó alapkérdésekre sem, mint hogy "Mi a megvilágosodás? Hogyan érhetném el?" Néha pedig úgy válaszol, hogy a kérdés el sem hangzott, hisz vannak olyan témák, amelyeket nem merünk, vagy tán eszünkbe sem jut felvetni. Ilyen például magához a tanítóhoz való viszony, amiről a Mesternek igen határozott a véleménye. Három dolog van, amihez túlságosan közel lenni veszélyes, túlontúl távol lenni tőle pedig semmit sem ér: a tűz, az állami hatóságok és a guru.

Meglepőnek, ellentmondásosnak, sőt olykor eretneknek tűnhetnek ezek a rövid tanítások. Ez ne riasszon el senkit, éppen ettől lesznek hatásosak. Szép példa erre, amikor a tanítványnak, aki a megvilágosodás eléréséhez vezető útról kérdezi, úgy felel, hogy van számára egy rossz és egy jó híre. Nem írom le kétszer, mivel mind a kettő ugyanaz (mai formulával: 2 in 1): “Nem tehetsz semmit az eléréséért”. Aki a komolyabb filozófiai munkákat, szútra elemzéseket vagy a misztikusabb megközelítést kedveli, az is nyugodtan kézbeveheti ezeket a rövid történeteket, és elolvashat belőlük egyet-egyet, mondjuk lefekvés előtt. És lehet, hogy egyik reggel majd arra ébred.