Csakugyan?

Hakuint, a tiszta életű zen mestert nagy tisztelet övezte a falujában élő emberek között. Egy gyönyörű japán lány lakott a szomszédságában, akinek a szülei egy élelmiszerüzlet tulajdonosai voltak. Egyszer csak a szülők észrevették, hogy a lány terhes. Ez rendkívül felbosszantotta őket.

A lány nem akarta bevallani, hogy ki a gyermek apja, de addig zaklatták őt, míg végül bevallotta, hogy Hakuin az apa. Feldúlva érkezett a lány apja Hakuinhoz, aki mindössze ennyit mondott:

– Csakugyan?

Miután a gyermek megszületett, a szülők elvitték Hakuinhoz, mondván, hogy neki kell felnevelni, ha már így alakultak a dolgok. A mester újfent csak annyit mondott:

– Csakugyan?

A mester jóhírét mostanra már kikezdte a pletyka, de ez nem különösebben zavarta őt. A gyermek nagyon jó kezekben volt, Hakuin szerzett tejet a szomszédból és minden más egyebet is, amire szüksége volt a csöppségnek.

Egy évvel később a leányanya nem bírta tovább. Elmondta a szüleinek az igazat; a gyermek igazi édesapja egy fiatalember volt, aki a halpiacon dolgozott.

A lány szülei rögvest elmentek Hakuinhoz és visszakérték a gyereket, aki hajlott is rá, hogy visszaadja, és a szülők terjengős bocsánatkérések közepette elmondták, hogy a gyermek édesapja tulajdonképpen egy fiatalember, aki a halpiacon dolgozik.

A mester csak ennyit mondott:

– Csakugyan?