Bölcsesség és együttérzés

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma

A tudat átalakítása - Tanítások az együttérzés felkeltésének módjáról

Szukits Kiadó

A buddhista hagyomány szerint a meditációnak alapvetően két fajtája van. Az egyik a nyugalom, az elmélyülés felé viszi a gyakorlót, míg a másik a belátás képességét erősíti. Az előbbi főleg az egyhegyűség és az elengedés kifejlesztésén keresztül gyakorolható, az utóbbinak viszont lényeges elemei a gondolkodás, az elemzés, az elmélkedés. Mindkettő fontos, és egyformán fejlesztendő, de a tradíció szerint mégis az elemző, belátást eredményező meditáció kap nagyobb hangsúlyt. A Dalai Láma ezt így fogalmazza meg: „A meditáció két fajtájáról nagy általánosságban véve kijelenthető: az elemző meditációnak komolyabb szerep juthat a szív és a tudat átalakításában.”

Általában sokat gondolkodunk, de ritkán elmélkedünk. Majd minden tevékenységünk közben, ha kell, ha nem, folyik a tudati fecsegés, de ritkán adunk magunknak időt arra, hogy minden mást félretéve, irányítottan, egy adott témát komolyan végiggondoljunk. Látszólag ez ellentmondás, mert hogy lehetne egyszerre igaz az, hogy gondolkodunk, meg az is, hogy nem eléggé? Valójában a képességünk megvan, működik is, de kontrollálatlanul és felületesen; valahogy úgy, ahogy a gondozatlan kertet felveri a gaz.

Az elemző meditációt is lehet gyakorolni, és ennek formális keretei is lehetnek, a hagyomány szolgál is ilyenekkel. Ennek ellenére a párnán ülve könnyen előfordulhat, hogy elterelődünk, vagy abba a hibába esünk, hogy a púdzsá (ima-) könyvből vett szövegrészek elismétlésével tudjuk le az elmélkedést. A formális gyakorlás esetén is fontos tehát, hogy a felidézett szövegeket a saját gondolatainkkal folytassuk, azokat kiegészítsük. Az általunk olvasott könyvek is segíthetnek abban, hogy az elemző meditáció ne pusztán mechanikus ismétlés, hanem állandóan újabb és újabb szempontok alapján vizsgálódó, kérdező, kutató, belátást előmozdító elmélkedés legyen. Vagyis az analitikus meditációnkat is megtámogathatjuk, annak új irányt és friss lendületet adhatunk azáltal, hogy a buddhista szellemiségről és tanításról szóló könyveket olvasunk, vagyis inkább, ha ezeket elmélyülten tanulmányozzuk.

Ízig-vérig gyakorlati útmutató Őszentsége, a XIV. Dalai Láma: A tudat átalakítása - Tanítások az együttérzés felkeltésének módjáról című tanítása. (Szukits Kiadó) Ez a könyv egy Őszentsége által 1999-ben, Londonban tartott 3 napos szemináriumnak az anyaga. A fő részt adó, a tudat átalakítását célzó tanítás Geshe Langri Tangpa tibeti Mester XI. században írt művén, a Tudat átalakításának nyolc versén alapul. A rövid versek és a szerző kommentárja a Bodhicsitta gyakorlásáról, s annak az életbe való átültetéséről: az önzetlenség, barátságosság és tolerancia felébresztéséről és fejlesztéséről, az emberek és minden lény iránti szeretet előtérbe helyezéséről szól. A kötetben helyet kapott még a Dalai Láma egy másik előadása is, mely az új évezred kihívásaival, és az ezekre adandó válaszokkal foglalkozik.

Az elmúlás tudatosítása, a szenvedés valódi természetének feltárása, a mahájána iskolák tanainak ismertetése, vagy a Négy Nemes Igazság felelevenítése mind-mind olyan témák, amelyek jó alapul szolgálhatnak az elmélkedő olvasáshoz. Röviden és elegánsan bemutatásra kerülnek olyan, az együttérzés felkeltését segítő alapgyakorlatok is, mint például az adás és kapás, a magunknak másokkal való kicserélése, a másokat magunk fölé helyezés. Őszentsége szól azokról a buktatókról is, amelyek a gyakorlót a szellemi úton veszélyeztetik, külön kiemelve azt, hogy a nyolc világi hívság miként szennyezheti be gyakorlásunkat.

Kiemelnék még két olyan elemet, melyeken talán közösségi szinten is érdemes lenne elgondolkodnunk, a bennük foglaltak megvalósulása érdekében további közös erőfeszítéseket tennünk. Ilyen például, hogy a buddhista központoknak nem elég csak a tanításokkal, a meditációval kapcsolatos programokat szervezniük, hanem „szociális segítő programokkal is foglalkozniuk kell.” Vagy egy másik fontos kérdés: Miként segíthető elő a vallások közötti párbeszéd és megértés? És milyen konkrét lépésekkel támogatható mindez? (Gondolok itt a különböző vallású közösségek találkozójára, eszmecserékre, vagy éppen közös zarándoklatra).