Bárcsak megvalósítanánk a Határtalan Részvétet,
amely mindent átható, időtlen:
így minden tett kincsé válna az érdemek mezején.
Bárcsak megvalósítanánk a Határtalan Szeretet,
amely minden részrehajlást nélkülöz:
így minden tett kincsé válna az érdemek mezején.
Bárcsak megvalósítanánk a Határtalan Együttérző Örömet,
amely minden korlátot ledönt:
így minden tett kincsé válna az érdemek mezején.
Bárcsak megvalósítanánk a Határtalan Felülemelkedettséget,
amely minden káprázatot elsöpör:
így minden tett kincsé válna az érdemek mezején.
Bárcsak rendelkezhetnénk a Tökéletes Bölcsességgel,
hogy minden jelenség ürességtermészetét azonnal átláthassuk:
így megszűnne a szenvedés.
Bárcsak képesek volnánk minden jelenség viszonylagosságát és függőségét
annak felmerülésekor azonnal felismerni és átlátni:
így nem kápráztatnának el bennünket többé.
Bárcsak rendelkeznénk a határtalan boldogsággal,
mely minden nehézséget megszüntet:
így nem szomorkodnánk többé.
Bárcsak javunkra szolgálna, hogy embernek születtünk.
Szívünket minden pillanatban a szeretet és részvét járja át:
így minden lény javára élünk.
Bárcsak minél hamarabb visszatérnél hozzánk,
hiszen minden amit teszel nagy tanítás számunkra:
így él egy igazi Bodhisattva!
Bárcsak megértenénk a Szenvedés Igazságát,
így nem lenne Tudatlanság.
Bárcsak megértenénk a Szenvedés Keletkezésének Igazságát,
így az nem keletkezne többé.
Bárcsak megértenénk a Szenvedés Megszűnésének Igazságát,
így nem rettegnénk többé.
Bárcsak a Szenvedés Megszüntetéséhez vezető Ösvényen járnánk,
így biztosan elérnénk a legmagasztosabb célt.
Bár most a sorok végére értél,
nem is léteztek a sorok és a betűk,
melyeket néztél.
Bár a gondolatok tova szálltak,
e tűnő gondolatok
nem keletkeztek, és így el sem múlnak.

Ahogy egy ihletett művész kezében az értéktelen agyagdarab felbecsülhetetlen értékű műalkotássá változik át, az életünkre való panaszkodás helyett nekünk is meg kell kísérelnünk életünk rendelkezésre álló "agyagából" valami értékeset létrehozni.