Egy ember megkérdezi Wei K’uan-t, a zen mestert:
– Hol van az út?
– Épp az orrod előtt.
– De miért nem látom?
– Azért nem látod, mert van éned.
– Á, szóval azért nem látom, mert van énem. Mester, te láttad már?
– A „te” az „én” mellett még messzebb visz attól, hogy meglásd.
– Ha nincs se te, se én, azért még látható az az út?
– Ha nincs se te, se én, akkor ki akarja látni?
