Az első lépések

Kedves Mona,

voltaképpen bármilyen buddhista gyakorlatot végezhetsz odahaza, akár egyedül is. A probléma inkább abban van, hogyan tanulod meg a gyakorlatokat, ha nem tudsz eljárni a tanításokra? Javaslom, hogy kezd el az egyszerűbb előkészítő gyakorlatokkal és olykor próbáld megoldani, hogy legalább egyszer egy hónapban, el tudj jönni valamelyik szombat délutáni meditációra, ahol gyakorlati segítséget, útmutatást kaphatsz. A meditációt nem lehet teljesen könyvekből megtanulni, az elméleti tudás terén azonban sokat lehet könyvek segítségével is pótolni.

Amíg nem vettél menedéket, addig alapvető, általános meditációkat ajánlok, elsősorban szatipatthána és összpontosítás meditációt, ezekhez vannak elég jó kézikönyvek (pl. A buddhista meditáció szíve) és önállóan is elkezdheted őket gyakorolni. Menedéket akkor édemes venni, ha a Dharma tanulmányozása után már biztos vagy benne, hogy ez lesz a Te utad. Mantrát, málát csak a menedékvételt követően szabad használni, a mantrát jó, ha egy személyes tanítóval egyezteted, illetve akkor igazán hatékony, ha már felhatalmazást/beavatást is kaptál az adott mantra istenségébe. Ha a gyémántutat választod, először a ngön-drót kell elkezdeni gyakorolni egy-két évig, bizonyos mantrák már ebben is szerepelnek.

Ajánlott olvasmányok otthonra: Nyanaponika: A buddhista meditáció szíve, Bhikkhu Bodhi: A Nemes Nyolcrétű Ösvény, Kalu Rinpoche: A tibeti buddhizmus alapjai, Govinda: Fehér felhők útja. A többi majd jön folyamatosan.

Kedves Csandá,

örülök, ha úgy érzed, hogy közösségünkben hazataláltál !

Üdvözletem Kedves Gabi!

Nem "Mi csinálunk jól valamit", hanem a Dharma az ami van, ami jó. Ezt felismerni nagy öröm és feladat.Öröm, hogy kezünben a fonal. Feladat, hogy mindig tartsuk jól és ne szennyezzük be!

A Szanghankról itt is illetve a Facebook-on /Buddhista Misszió/ is lehet olvasni. Továbbá jobb híján magamat: Tajti Dathasena Laszló.

 

Békesség! Datha

A döntés, vagy inkább választás nem feltétlenül jelent feladást. Eddigi éned,tapasztalataid, érzéseid - amelyek mind mélyen rögzültek benned - lehetetlenség feladni. Hiszen ha belegondolsz, pont e korábbi élmények, tapasztalatok által lettél azzá, ami most vagy. E korábbi élmények és tapasztalatok támasztották benned a kétségeket, ezek hatására kezdtél el kételkedni, "dilemmázni". És ez így van jól, halandó ember aligha tud felhagyni ezzel a "nyughatatlanságával". Szóval véleményem szerint nincs szükség feladásra és a "C-meghajtó" teljes formázására :) Ha például keresztényként hiszed a Teremtő isten létét és alkotó munkálkodását a világmindenségben, akkor erről a hitedről a buddhista életút követőjeként sem kell lemondanod, legalábbis szerény véleményem szerint. Csupán a dogmák nyújtotta béklyót kell levetkőzni, mert minden, amit cáfolhatatlan alapigazságként, dogmaként kínálnak (pontosabban parancsolnak), az semmi másra nem jó, csak az elme elbutítására (azáltal, hogy leszoktat az önálló gondolkodásról). Igen, valóban nem szántam még el magam egy közösséghez való formális csatlakozásra, pláne nem fogadalmak letételére. Ehhez még érni kell, nem is keveset. Na és persze ismerkedem a lehetőségekkel, tanítókkal és tanításaikkal, közösségekkel és azok tevékenységével, hogy biztosan a számomra legmegfelelőbbet válasszam. Olyan ez, mint (számomra) a házasság: csak egyszer szabad elköteleződni, de akkor sziklaszilárdan és egy életre szólóan, a minden tekintetben legideálisabb "jelölt" mellett. Az, hogy pl. írok e fórumra és rendszeresen olvasgatom, tanulmányozom az - egyébként nagyon színvonalas - írásokat, azért valamelyest jelzi a személyes preferenciáimat :) Szép dolog az élőbeszéd, de megvan ám a fórumozásnak is a maga, mással nem is helyettesíthető szerepe. Történetesen az, hogy ami egy fórumon "elhangzik", az adott esetben mások okulására is szolgálhat, hiszen nyilvános és maradandó. A fórum most már élő, mert életet hozol bele, ha írsz... :) üdv. d.

Az "akadály", amiről írsz, s amitől szabadulnod oly nehéz - tulajdonképpen csupán egy ember-alkotta béklyó, amellyel korlátozod, sőt akadályozod saját személyes szabadságod és szellemi fejlődésed. Senki sem születik sem keresztény, sem más "vallási bőrbe". Hanem csak azzá (tehát kereszténnyé, stb) válhat az ember. Kereszténnyé - legalábbis látszólagos kereszténnyé - sokkal könnyebb válni, hiszen ahhoz elég, ha a csecsemőt víz alá tartják és elmondják az ilyenkor szokásos, de aztán a soha meg nem tartott fogadalmakat. Jobb esetben az ember éretten, felnőtt fejjel válik hívővé - ez a legőszintébb. A buddhizmusban pedig éppen ez az egyik leginkább tiszteletre méltó vonás, hogy semmit nem kapunk készen, pláne nem születésünkkor - hanem a magunk erejével, tanulással, bölcs belátással, helyes életmóddal stb. kell elérnünk a célt. Nem pedig kész dogmák süket és vak követésével. Tehát: ha lelked legmélyén kereszténynek érzed magad és mély hitből követni tudod és akarod a keresztény tanokat, az egyház útmutatásait, akkor köztük a helyed. De ha kétségeid vannak, ha nem fogadod el a "lelki késztermékeket", akkor kételkedned kell - és ebből adódóan gondolkodnod, tanulnod. Ahogy a Buddha is tanította, még az ő tanait se fogadd el csak azért, mert ő, a Buddha tanította. A buddhizmussal való másfél évtizedes "kacérkodás" már elég jó alap, de a folyamatos tanulás, elmélyülés ennél sokkal eredményesebb és sokkal biztosabban (az általad megfogalmazott kételyek nélkül is) tudod megfogalmazni általa, hogy merre tovább. Mindezt a saját példámból merítem. Már nagyon régóta érdeklődöm, tanulmányozom a buddhista tanokat. És minél többet olvasok - lehetőleg autentikus forrásokat - annál inkább úgy érzem, hogy mélyen tudatlan vagyok. Tehát: kétségkívül szükséges egy mester, aki útbaigazít a tanokban, aki segít és ösztönöz az egyéni, elmélyült tanulmányokban, lelki gyakorlatokban. De még így is, egyetemi és "magán"-tanulmányokat követően sem szántam rá magam, hogy egy közösséghez forduljak, hogy menedéket vegyek és fogadalmakat tegyek. Úgy érzem, sokat kell még tanulnom és fejlődnöm ehhez. Viszont az a kérdés engem is foglalkoztat, hogy mibe lehet és kell bekapcsolódni? Mert a tevékeny közreműködést, a "kiszemelt" közösség munkájának segítését fontosnak tartom - mintegy bizonyítékaként annak, hogy a szándék és elkötelezettség komoly, de ezt nem csak szavaknak, hanem tetteknek is meg kell erősíteniök. Amit hiányolok, az az "internet-korszakkal" való lépéstartás hiánya, vagy inkább gyengébb hatásfoka. A Buddhista Misszió honlapja nagyon szép, áttekinthető és informatív. Rendszeresen figyelemmel kísérem a többi közösség internetes oldalait is - egyértelműen a AMM honlapja a legtartalmasabb. Viszont az "online közösségi életet" hiányolom, de azt nagyon. Talán jobban is lehetne élni az ebben rejlő lehetőségekkel, pl. a fórum élővé tételével (ha kiindulásként a közösség aktív tagjai rendszeresen hozzászólnának, cikkeznének stb), vagy egy aktív levelezőlistával. Persze nem látok a kulisszák mögé, nyilván nem tudhatom, milyenek a valós igények és a lehetőségek. De egy rendszeresen frissülő, interaktív honlap sokat segítene a kommunikációban és kapcsolattartásban "lelki-gondozásban" a közösség és az érdeklődők (akár leendő közösségi tagok, szimpatizánsok) között. Elnézést a kissé hosszúra sikeredett gondolatfolyamért, s remélem, nem marad teljesen pusztába kiáltott hang :) üdvözlettel D.

Kedves Bogi, elinduláshoz a hétfő esti első tanfolyamot ("Fokozatos út a megvilágosodáshoz"), a Szabó Attila vezette szerda esti meditációkat és a szombat délutáni meditációk közül a kezdőknek kiírt (15-16 óra között) foglalkozásokat javaslom. A programok pontos időpontjait és helyszíneit megtalálod honlapunkon, a programok menüpont alatt. Üdvözlettel Lilavajra