Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt évtizedek alatt közösségünk jelentős fejlődésen ment keresztül: saját eszközök nélküli, baráti társaság módjára szerveződő kisközösségből két központtal és stabil anyagi alapokkal rendelkező kisegyházzá nőtte ki magát.
A Buddha két és fél ezer éve meghirdetett tanítása lényegében minden kereső emberhez szól nemtől, nemzetiségtől és származástól függetlenül. Nem hitelveket propagál, hanem azt az utat igyekszik megérteni és megvalósítani, amely a szenvedésből és tökéletlenségből a boldogsághoz és harmóniához vezet. E szellemi út lényegi összetevői az etikus viselkedés, a meditációs gyakorlatok és a mély belátás. Ezek mindegyike, mint ahogy a buddhista út egésze is, az ember saját felelősségére épül.
A Tan megjelenési formája és kifejezési nyelve azonban változik, s alkalmazkodik a kultúra fejlődéséhez. Ez volt Govinda lámának talán a legfontosabb fölismerése: megtalálni a saját nyugati kultúránknak megfelelő vallásgyakorlási formákat, de úgy, hogy közben a Buddha által reánk hagyományozott tanítások lényegi megőrzésével bekapcsolódhassunk a buddhista hagyomány máig eleven szellemi áramába. Ez segíthet abban, hogy ne vesszünk el az aktuális divatok és rendszerek gerjesztette káprázatokban, hanem a Dharma örök igazsága korunk megváltozott körülményei között is gyökeret eresszen az emberi szívekben.

E világban egy társadalom csak úgy tud fejlődni, ha minden egyes tagja felelősséget vállal ezért, és valamilyen formában maga is hozzájárul ehhez. Együttes erőfeszítés nélkül nem lehetséges a fejlődés.