Az Abszolútum odisszeája

Liptay Lothar

Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban

A Kalligram adta ki Liptay Lothar református lelkész könyvét, amely – az első hallásra kissé nehezen befogadható – Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban címet viseli. Ne ijedjünk meg, a könyv nagyon érdekes, és a szerző korrekt hozzáállással és komolysággal, bár néha kissé nagyvonalúan kezeli témáját.

Noha a rövid könyv végigveszi a buddhizmus iskoláit, egyfajta történeti áttekintést is adva ezekről, de nem ez az igazi célja, ezért ne várjuk a különböző irányzatok részletes bemutatását. A szerző szándéka az volt, hogy a buddhista szellemiség fejlődését az Abszolútum, vagy Végső Valóság értelmezésének tükrében tárgyalja. Vizsgálódását az „ősbuddhizmus” anátman tételével kezdi, majd a hínajána álláspontjának és a különböző maháyána iskolák megközelítéseinek vizsgálatával folytatja, végezetül a tathágatagarbha-tan ismertetésén keresztül jut el a „csúcspontig”, a hua-yen szemléletéig. A felrajzolt ív talán nem elég újszerű és alapos, a szerző maga is inkább vázlatnak szánta, de azért így is alkalmas arra, hogy e konkrét témát, a vázlatot segítségül használva, jobban kibontsuk magunkban.

Ezért aztán az sem feltétlenül probléma, hogy ha nem mindig értünk egyet meglátásaival. Lehet, hogy elsőre felszisszenünk, amikor azt olvassuk, hogy a „Buddha – akárcsak hű tanítványa, Nágárdzsuna – minden jel szerint nem tudta elképzelni az Abszolútum transzcendenciájának és immanenciájának az upanisadok által vallott paradox egységét…”, ugyanakkor ez egy jó apropó arra, hogy megvizsgáljuk, vajon hol bicsaklik meg ez a megközelítés. Egyébként később a szerző is korrigálja magát, mert egyrészt a hua-yen kapcsán azt írja, hogy„A dharmadhátu az abszolút és a jelenségi elválaszthatatlan, paradox egysége”, másrészt eljut addig a következtetésig, hogy a tanítás szintjén olykor helyénvaló lehet a negatív, lebontó jellegű megközelítés, míg a megvalósításban mindig is rend van. (Micimackó meg menyétre vadászik…)

Míg az Abszolútum odisszeáját nyomon követő könyv inkább a bölcsesség oldalt veszi célba, addig Őszentsége könyve, A tudat átalakítása - Tanítások az együttérzés felkeltésének módjáról inkább az együttérzés aspektust erősítheti. Ugyanakkor a tudat átalakításáról szóló tanítás a tudat természetének vizsgálatával, az erre vonatkozó alapvető buddhista megközelítések bemutatásával kezdődik, ráébresztve bennünket arra, hogy valódi együttérzés csak a bölcsességből fakadhat. Liptay Lothar könyvének vége, a hua-yen átfogó világképének felvillantása pedig azt sugallja, hogy valódi természetünk kutatása, vagyis a bölcsesség útja végső soron együttérzésbe torkollik.