A „hangokból álló város”

Csögyal Namkhai Norbu

Álomjóga és a természetes fény gyakorlata

Kristály Alapítvány, Budapest 2002.

A hétköznapi tudat által tapasztalt világ leírására a szútrák gyakran használnak olyan képeket, mint amilyen a tükörkép, a felhők, a szivárvány, a villámlás, vagy a vízbuborék. Ezek közös jellemzője, hogy nélkülözik a szilárdságot és az állandóságot, ellenben tünékenyek és változékonyak. Ilyen az álom is. Néha örömünket leljük az álmunkban, máskor megijedünk attól, amit álmodás közben tapasztalunk, de ha igazán megvizsgáljuk a dolgot, akkor minden esetben arra a következtetésre jutunk, hogy „Ez csak egy álom volt.”

A nyugati emberek kezdik újra felfedezni az álom dimenzióját. Azért beszélhetünk újrafelfedezésről, mert régen – csakúgy, mint a szellemvilággal, vagy az ősökkel való kapcsolat –, az álmok világa is ismert volt. Természeti népeknél, ahol a hagyományos kultúra nem tűnt el egészen, még ma is megtalálhatók ennek nyomai.

Napjainkban már-már divattá vált az álmokkal való foglalkozás, s elég sok könyv jelenik meg e témakörben. Ezek többnyire a spiritualitás határterületeihez tartoznak. Spirituálisak annyiban, amennyiben nem a fizikai világgal foglalkoznak, hanem átjárást biztosítanak a szellemi dimenziók felé. Ugyanakkor perifériálisak is, mert az önmegismerés mellett (legtöbbször) nem vetik fel az önmeghaladás lehetőségét.

A nyugati álomfejtés az álmok tartalmára és a kiváltó okok kutatására helyezi a hangsúlyt. A dzogcsen körébe tartozó gyakorlatok nem vetik el ezek jelentőségét, sőt dolgoznak mind az okokkal, mind az álombeli történésekkel. Az álmok végső értelme azonban nem ez. Még csak nem is a bardóra való felkészítés a céljuk – noha ezt is magukban foglalják –, hanem ennél is tovább mennek:

„Az álomvilág valótlan. Amikor erre álmunkban is rájövünk, e megértés hatalmas ereje képes eloszlatni korlátozott szemléletünk akadályait.”

A dzogcsen-gyakorlatok tehát az éberségre, a jelenlétre helyezik a hangsúlyt. Ennek az az oka, hogy az álom valóságos természetének megfejtéséhez tiszta tudatosságra van szükség. Az álomjóga gyakorlatok a nappali gyakorlással kéz a kézben járnak. Ha valaki álmában felismeri, hogy álmodik, akkor ez az ébrenlét világának tapasztalására is kihat, és pontosan ez az álomjóga célja. A nappalról »átvitt« éberség az éjszaka felismeréseiben kamatozik.

A könyvben található elméleti rész az álmok csoportosításával foglalkozik. Két fő csoportját adja ezeknek. Az egyik a karmikus lenyomatokból eredő álmok. Ezek azok, amelyeket a hétköznapokban általában tapasztalunk, álmodunk. Legtöbbször mind tartalmukat, mind pedig tapasztalási tisztaságukat illetően zavarosak. A karmikus lenyomatok származhatnak a napi tapasztalásainkból, de jöhetnek régebbről, akár előző életekből is. Ez utóbbiak, mivel erős ragaszkodás a kiváltó okuk, igen nehezen alakíthatók.

Az álmok másik fő csoportját azok az álmok alkotják, amelyek a tudat tisztaságából fakadnak. Ezek általában a természetes fény és az álomjóga rendszeres gyakorlásának eredményeképpen jelennek meg. Előfordulhatnak bennük a jövőre vonatkozó utalások, előző életek felidézése, előjelek, sőt magasabb fokon akár a tanítás átadása is.

A gyakorlat több részre oszlik. A legfontosabb a természetes fény gyakorlata. Ez leginkább az éberség kifejlesztését, a tudatos jelenlét fenntartását célozza meg az elalvás előtti ellazulástól kezdve, az álmodáson át egészen az ébredés utáni időszakig. A gyakorlat az elhatározás megszilárdításával kezdődik, amit egy sajátos vizualizáció követ.

Az álmodás alatti tudatosság azért nagyon fontos, mert a fizikai testhez és a szilárd külvilághoz való ragaszkodásunk alvás közben nincs jelen, tehát ilyenkor spontán módon felszabadulunk e komoly gátló tényezők alól. Ez jelentősen növelheti a gyakorlás hatékonyságát.

Amikor az álmodás már annyira tudatos, hogy képesek vagyunk felismerni, hogy álmodunk, akkor képessé válunk az álmot kiváltó karmikus lenyomatok beazonosítására is. A következő lépés az, hogy elkezdjük irányítani az álmokat, s megváltoztatni azok tartalmát. Ennek célja elsősorban nem az, hogy a kellemetlen álmokat kellemesekké alakítsuk. Sokkal inkább az álom (és mivel a gyakorlat az ébrenlétre is kihat, a nappali világ) objektivitásának és szilárdságának tudatát kívánjuk tovább gyengíteni. A megváltoztathatóság felismeréséből fakad az is, hogy a jelenségek többé nem uralnak és nem ejtenek rabul bennünket, hanem szabadon irányíthatjuk az álombeli történéseket.

A gyakorlatok részletezése után Namkhai Norbu több jelentős álom-élményével is megismerkedhetünk. Ezek szimbolikus értelmét ki-ki a saját belátásai alapján kutathatja.

Ami talán még ennél is fontosabb, hogy Rinpocse olyan precizitással és elevenséggel képes felidézni álmait, amiből nyilvánvalóvá válik: ezek az álmok tökéletes éberségben kerültek átélésre. A tanításból, az álmok ismertetéséből és az azt követő interjúból is kitűnik a szerző mély tudása, őszintesége és nyíltsága, ami hitelessé teszi az általa elmondottakat.

Ez a tanítás alap- és hiánypótló munka azok számára, akik az álomjóga és a természetes fény gyakorlatai iránt érdeklődnek. Biztosan sokan lesznek, akik ennek a könyvnek a hatására kapnak majd kedvet nappali gyakorlataik kiegészítésére. És akik egyelőre nem kívánnak ehhez hozzáfogni, azok is sok értékes gondolattal, és a dolgok egy kicsit más szemszögből történő megközelítésével gazdagodnak. Egy kicsit más megközelítéssel, de végső soron ugyanazzal a Dharmával:

„Az álombeli gyakorlatokból fakadó ismereteken keresztül különösen erős tapasztalatokat szerezhetünk a nappali élet álomszerű természetének megértésében. Ezen az úton haladva egyre inkább csökkentjük ragaszkodásainkat és feszültségeinket, és ténylegesen megérthetjük, mit értett Sákjamuni Buddha az alatt, hogy minden valótlan, olyan, mint egy illúzió vagy álom.”