Ikkyu, a zen mester, már gyermekkorában kitűnt éles eszével.
Történt egyszer, hogy elejtette tanítója finom mívű, régi teáscsészéjét. Nem csoda, hogy kétségbe esett, amikor meghallotta a mester közeledő lépteit.
Két vándorra, miközben a hegyeket járják, ráesteledik, így hát felverik a sátrukat egy alkalmas helyen, s az aznap megtett úttól elgyötörten hamarosan mindkettőjüket elnyomja az álom. Néhány óra múlva az egyik oldalba vágja a másikat (...)
Mióta csak az eszemet tudom, nem akartam olyan lenni, mint én magam. Olyan szerettem volna lenni, mint a Somosvári Vince, aki még csak nem is hasonlított rám. Igyekeztem úgy mozogni, mint ő, lekoppintottam a beszédmodorát és ugyanabba a középiskolába jelentkeztem, ahová ő...
Két szerzetes ül a párnáján. A fiatal szerzetes ingerülten néz körbe; az öreg szerzetes odaszól neki (...)
Egy férfi és egy nő a kapcsolatukról beszélgetnek.
– Szerintem ki kéne lépned a kapcsolatunkból és el kéne hagynod engem, mert úgy érzem, nem tudlak boldoggá tenni – mondja a férfi.
Egy férfi hegymászás közben megcsúszik és estében még épp talál egy fogást egy párkányon. Fél kézzel lóg a semmi felett. Vár egy ideig, majd felnéz és azt kérdezi:
– Van itt valaki, aki tudna nekem segíteni? – néma csend…
Rendkívül hideg tél volt, amikor egy minnesotai házaspár elhatározta, hogy elutaznak Miami Beach-re néhány napra felmelegedni.
A légijáratokat rendszeresen igénybevevő utasok számára a légitársaságok képtelen szabályokat írnak elő, így végül a feleség kénytelen volt egy olyan járattal menni, ami a férje gépe után egy nappal indult...
Kérdés: Miért veszünk menedéket a Buddhában, a Dharmában és a Sanghában?
– A tanítónk minden délután szunyókált egyet – mesélte Soyen Shaku egyik tanítványa.
– Mi, gyerekek, megkérdeztük tőle, hogy miért csinálja, és ő azt felelte: „Elmegyek Álomországba, hogy találkozzam az öreg bölcsekkel, ugyanúgy, mint ahogy ezt Konfuciusz is tette.”
Az agrai mahárádzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
– Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!
– Mi történt?
– Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem.
A tanító távollétében egy öreg néni takarított a házában. A tanító legkedvesebb vázáját fényesítette éppen, amikor az kicsúszott a kezéből és ezernyi darabra tört a padlón.
Egy ifjú kopogtatott egyszer a kedvese ajtaján.
– Ki az? – kérdezte a lány.
– Én vagyok – felelte az ifjú.

Mindaddig, amíg az én fogalmába kapaszkodunk, s tökéletesíteni igyekszünk a gyakorlásunkat vagy föl akarunk fedezni valamit, hogy ezáltal egy fejlettebb és jobb ént hozzunk létre, a gyakorlásunk tévúton halad.