
Mit várunk az élettől? Mit szeretnénk mindenképpen elkerülni? Mi a legfőbb reményünk, s mitől félünk a legjobban? Bármennyire különbözőek is válaszaink, azok középpontjában többnyire ugyanazok a dolgok állnak – mindannyian ezeket hajszoljuk, és ezek ellen védekezünk. Pedig előre tudhatnánk: valójában sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem visznek előbbre bennünket.

Tagjainkat nem akarjuk kis indiaiakká, tibetiekké, japánokká vagy kínaiakká formálni. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy először is felfogjuk saját nyugati hagyományunk és kultúránk lényegét annak egész fejlődésében, s ebből kiindulva tudjuk tanulmányozni más kultúrák tradícióit, megtanulva azokat értőn tisztelni.