1982-ben születtem Kecskeméten. Fiatal koromtól kezdve sokat olvastam és hamar találkoztam az életben feloldhatatlan problémákkal, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni és amelyekre választ kerestem. Világi végzettségemet tekintve festőművész és tanár vagyok. A művészetekkel való kapcsolat az életem fontos vonala.
Michael Haneke Fehér szalag című filmjénél nem könnyű a néző helyzete, hiszen olyan környezetbe kerülünk, melyet a gonoszság, a kegyetlenség és a szigor levegője áraszt el, s fokozatosan egyre nyomasztóbb világ tárul fel előttünk. A pengeéles párbeszédekkel, nagyszerű jelenetekkel, a múlt századi fotográfiákról visszaköszönő arcokkal a film végig fenntart valami kiábrándító, szomorú feszültséget.
Öt nap a Magas Tátrában, amelynek lábánál egy kis településen, Zdiarban foglaltunk le egy meglepően családias jellegű szállást. Tizenketten vagyunk. Esténként kellemesen hűvös a levegő, temérdek csillag fénylik az égen, s a naplemente előtti fények tiszta, egymásba átmenő színessége Csontváry képeit juttatja eszembe...
A legtöbb dolog sokszor utólag kap jelentést, s később jön a ráébredés arra is, hogy mindennek, ami történt, éppen úgy kellett történnie. A megpróbáltatások kiszélesítik addig ismert határainkat, s ez a tátrai túra is mindenkiből mást hozott ki, mindenkinek mást mutatott meg önmagáról. S talán az is megmutatkozott, hogy az akadály Úttá válhat.
