Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel...
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.

Mindaddig, amíg az én fogalmába kapaszkodunk, s tökéletesíteni igyekszünk a gyakorlásunkat vagy föl akarunk fedezni valamit, hogy ezáltal egy fejlettebb és jobb ént hozzunk létre, a gyakorlásunk tévúton halad.