E városban is kevés helyet hagytak a halottaknak. Foglalatosságaink és kedvteléseink vagy százszor elvezettek bennünket e temető ódon vaskapui mellett, amikor olyan célok felé igyekeztünk, amelyek látszólag közelibbek és sürgetőbbek voltak számunkra. Ezen a különös reggelen azonban valahogy megállt az idő, s így alkalmat ad arra, hogy elmerüljünk a sziklás, borostyánnal borított dombok látványában, és nekivágjunk a temetőkert kanyargós ösvényeinek.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen hatalmas szerepet játszik a közösség az ember spirituális fejlődésében, a szellemi út természetét is meg kell világítanunk. A közösséghez való viszonyunk a legcsalhatatlanabb fokmérője annak, hol tartunk valójában, mennyit értettünk meg a tanításokból, és melyek a valódi késztetéseink.
A szerző 2013. március 14-től nem járult hozzá a tanulmány honlapunkon való közléséhez.
A tanulmány az alábbi linken megtalálható a szerző honlapján: http://dakiniland.net

Tudtátok-e, hogy a magyar férfiak 64 %-a nem éri meg a 65. életévét? Hogy a magyar férfiak halálozási adatai rosszabbak, mint a múlt század harmincas éveiben voltak? Hogy 60 éves kor alatt a férfiak közül ma 23 %-kal többen halnak meg, mint 1965-ben? Hogy egy felmérés szerint másfél millió magyarnak nincs egyetlen egy barátja sem, és magyar népesség 60 %-a (!) nem tartozik semmilyen közösséghez?
Üdvözletemet küldöm a Szanghának Japánból, ahol most ért véget a cseresznyefavirágzás, a Sakura. Ez az egyik legjelentősebb ünnep ebben az erősen urbanizált országban, ahol mégis a természet ritmusától függ, mikor veszik ki szabadságukat az emberek a hanamira, hogy kimenjenek a parkokba, gyönyörködni a rengeteg virágban.
Egyszer földbe gyökerezett a lábam: fa voltam néhány végtelenből végtelenbe szálló pillanatig, éreztem, milyen egy pontból kiterjedni, belenőni a világba, s nem menekülhetni…
A buddhizmus növekvő népszerűségének titka, hogy nem csupán utat mutat az embereknek a belső és a külső békéhez, hanem azt is megtanítja, hogyan lehet ezen az úton lépésről lépésre haladni. A nyugati emberek nagyra értékelik, hogy a Buddha tanítása konkrét módszereket ad a kezükbe, melyek segítenek abban, hogy jótékony változtatások révén életük mesterévé váljanak.
Az egész egy Bhutánról szóló filmmel kezdődött. Bhután egy bűbájos, Tibettel határos kicsiny királyság, amelyet teljes egészében áthat a buddhizmus szellemisége és gyakorlata. A király és miniszterei (olykor több) nyugati egyetemi végzettséggel bírnak, és ezen ismeretek birtokában vezetik országukat, amely egy szempontból világhírre tett szert: a nemzeti összboldogság szintjének tekintetében.

A buddhizmushoz való viszony újragondolása Kínában az elsöprő gazdasági fejlődésnek köszönhető, amely a nyugati civilizáció számos nem kívánatosnak tekintett „vívmányát”: a Coca Colát, hightechet, a gazdagok túlhajtott fogyasztását, a kábítószereket és a prostitúciót is magával hozta. Ezt a fejlődést, Kína amerikanizálódását próbálják most ellensúlyozni...

Őszentsége a XIV. Dalai Láma tavaly augusztusban a világ 44 országából közel tízezer embert vonzott mágnesként a felújított Zürich-Oerlikon Stadionba, ahol elbűvölte hallgatóságát. Őszentsége nyolc napon át adott tanítást két kedvelt szövege, a Bódhicsarjávatára és a Bhávanákrama alapján. A tanítás központi témája az volt, hogy miként legyünk úrrá a szenvedéshez vezető érzelmeken.
Amikor elkezdődtek a találkozások a betegekkel, ösztönösen ráéreztem: ezekben a helyzetekben nem az a fontos, hogy milyen szag van, mit hallok vagy tapintok, milyen a látvány, és egyáltalán miféle hatás váltódik ki belőlem, hanem az a perdöntő, amikor a beteggel a pillantásunk találkozik. Őt kell fogadnom és elfogadnom, úgy, ahogy van.
Interjú a világhírű tudós szerzetessel a „Tradíció és modernitás a buddhizmusban” témájáról. "Véleményem szerint jelenlegi helyzetünkben a [buddhizmusra leselkedő] veszély elsősorban nem a hagyományos formákhoz való merev ragaszkodásban, hanem a nyugati eszmerendszerhez történő túlzott alkalmazkodásban rejlik..."

Az ember nem járhat egyszerre két úton, fontos, hogy elkötelezett legyen a kiválasztott egyetlen út iránt. Az egyénnek el kell döntenie, melyik irányzatot tartja a sajátjának, melyik áll hozzá a legközelebb, melyik felel meg temperamentumának, spirituális késztetésének. Ha ezt eldönti, már látja, hogy melyik úton kell haladnia.