Idén májusban újabb buddhista esküvőnek adott helyet a Maitreya templom. Mintha csak az alkalomhoz "öltözött" volna a környezet: a fák zöldelltek, a virágok kinyíltak a festői szépségű kamaraerdei tájon. A menyasszony, Petruska Éva, és a vőlegény, Márk Tamás így emlékezett vissza az ünnepi szertartásra...
Csípős hidegre ébredtünk vasárnap reggel. A hideg szél sem szegte kedvünket, 8 órakor nagy léptekkel indultunk Csákányospusztára, ahol egy kedves házaspár üzemeltet turistaszállót. Egy forró kávéval, teával kényeztettük magunkat, közben körbevettek minket a barátságos kis háziállatok...
Az elmúlt időszakban több olyan esemény létrejöttéhez volt közünk, amelyek messze túlléptek közösségünk formális határain. Budapesten járt Őszentsége a Dalai Láma, mi adtunk otthont az Európai Buddhista Unió éves közgyűlésének és a nyugati buddhista tanítók találkozójának, megszerveztük és lebonyolítottuk a II. Kelet Fénye fesztivált. Ragyogott Magyarországon a Keleti Nap 2010-ben.
Azt, hogy miből lesz a cserebogár, tudjuk. Ahhoz, hogy olyan szép nagy, berregve röpködő lény váljék a csúnya kis pajorból, idő kell, két másik cserebogár, s még néhány titokzatos dolog. De miből lesznek az olyan grandiózus és sorsokat, szellemi utakat katalizáló események, mint a Dalai Láma látogatása? Ehhez nem csak idő kell...
Még mielőtt lepakoltunk, bekukkantottam a meditációs terembe és igencsak meghökkentem: a buddhista oltár fölött egy csodálatos feszületet pillantottam meg. De különös, tűnődtem – végre itt együtt van minden szimbólum, amit szeretek. Milyen csodálatos, hogy a buddhizmus ilyen megengedő vallás, még ha ez a véletlen műve is volt! Fordítva, tudom, elképzelhetetlen lenne…
Feladatunk a meditációban szemlélődve megmaradni a tapasztalásnál. A függő keletkezés fontos láncszeme a külvilággal való érintkezés, érintés. Ennek eszköze a test, az érzékszervek és az érzéktudatosságok. A következő fontos lépés a kellemes/kellemetlen/semleges váltás fülön csípése.
Hogyan fér meg ez a három fogalom együtt? Első ránézésre, sokak számára talán sehogy, hiszen a buddhista útról általában azt gondoljuk, hogy az a lemondás, a világtól való elvonulás ösvénye. Nos, tavaly november utolsó előtti hétvégéjén ezt a témát boncolgattuk az első soproni Kelet Fénye fesztiválon.
Az én Triglav-mászásom a csúcshódítás napján, péntek reggel 7 órakor kezdődött. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt bennem, hogy felmászom a csúcsra. Míg lelkes kis csapatunk nagy része már idehaza a Triglav meghódításának lázában égett, esélyeket és fenyegető asztrológiai konstellációkat latolgatott, én azzal a biztos tudattal indultam neki, hogy teljesítményem csúcspontja a számomra már fenyegető magasságokban található, ámde hívogató küllemű Dom Planika menedékház elérése lesz.
Kisgyermekkorom óta a hegyek szerelmese vagyok, s rendszeresen túrázunk, ennek ellenére nagy kihívásnak éreztem ezt a kirándulást, mert még nem volt dolgom mesterségesen kiépített via ferrata úttal. Elhatároztam, hogy felmegyek a csúcsra, ha az időjárás megengedi, ezért folyamatosan készültem fizikailag és lelkileg egyaránt, és gondoltam, itt az alkalom tériszonyom legyőzésére is.
Április 30-án este Ferihegy 1-en találkozott közösségünk hét tagja. Gháraní, Szakulá, Szaraszvatí, Upáli, Uttarí, Vidzsajavadzsra, valamint e sorok írója némi tanakodás után lemondott a mágikus eszközök alkalmazásáról és a repülés konvencionális módját választotta, hogy eljusson Németországba, Govinda Láma hazájába.
Öt nap a Magas Tátrában, amelynek lábánál egy kis településen, Zdiarban foglaltunk le egy meglepően családias jellegű szállást. Tizenketten vagyunk. Esténként kellemesen hűvös a levegő, temérdek csillag fénylik az égen, s a naplemente előtti fények tiszta, egymásba átmenő színessége Csontváry képeit juttatja eszembe...

Minden hosszú távú jó eredmény a jó okok felhalmozódásának köszönhető. Ugyanígy igaz az is, hogy ha hathatós eredményekre kívánunk jutni, hathatós okokra van szükségünk.