Roger Zelazny amerikai írót a sci-fi újhullám szerzőjeként tartják számon, mely az 1960-as évektől kezdve újító kísérleteivel egyre jobban közelítette a műfajt a szépirodalomhoz. A fény ura című regénye is e két műfaj sajátos és egyben zseniális keveréke, olyan témaválasztással, ami elsőre megfogott, odabilincselt a könyv lapjaihoz.

E könyvben Iyengar szemléletesen mutatja be, hogy a jóga nyolc eleme hogyan épül egymásra, és milyen kapcsolatban vannak egymással. Ahogy egy fa életre kel a magból, majd kifejlődik és termést érlel, úgy teljesedhet ki bennünk is a jóga a gyakorlás és az elemzés által, míg végül mi magunk is életre kelünk, és megízleljük a jóga gyümölcsét.
Az „itt és most”-ban levés rávilágít arra, hogy a cél nem valaminek az elérése, hanem a valóság elfogadása olyannak, amilyen. A változtatásra irányuló igyekezet tehát, bármily magasztos is, mindig eltérít minket a valóság megtapasztalásától.

Ezt a könyvet kifejezetten nem ajánlott olyan helyen olvasni, mint mondjuk a metró, mert hipp-hopp, megszűnik körülötted a világ, s nemcsak azt nem veszed észre, hogy rég túlmentél a célállomáson, de még azt sem, hogy a komor, egymás tekintetét kerülő utastársaid közös célt találva gúvadt szemeket meresztenek rád, az őrültre, aki egy könyv fölé hajolva kuncog, nevet, röhög, s később már nyerít...

Szuzuki rósiról nekem mindig az arca jut eszembe: barázdált, meggyötört arc, amin talán a betegség, talán a világ szenvedése látszik, és mégis mosolyog; de nem csak a szeme és a szája, hanem mosolyog minden árok, minden szeglet, minden apró ránc is.

Őszentsége, akárcsak a többi ember, maga is meghal egyszer. Halandó emberként érzi és érti hát mindazt a szenvedést, amit a Halál mér a halandókra. A mulandóságról elmélkedve azonban azt is megosztja velünk, hogyan érthetjük meg a halál folyamatát, s miként viszonyulhatunk félelem és elégedetlenség nélkül ennek megmásíthatatlan tényéhez.

Az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha olyan átfogó mű, amely jól érthető ábrák felhasználásával lépésről lépésre vezető instrukciókkal látja el az olvasót, sőt még a csakra tudatosítás részleteit is tartalmazza. A hatha jóga rendszer legegyszerűbb gyakorlataitól a legbonyolultabbakig terjedő iránymutatást ad gyakorló és tanár számára egyaránt.
Michael Carroll Éberség a munkában című kötetére némi véletlen révén leltem rá, hiszen egy olyan polcon bújt meg, melyre a magamfajta általában rá se néz, a ma oly divatos menedzsment tanácsokat rejtő „Hogyan legyünk milliomosok?” vagy „Öltözködési tanácsok brókereknek” típusú puhafedelű kiadványok között...

„A Ji kingről, erről a kínai klasszikusról már 2500 éve – Konfuciusztól Karátson Gáborig – tudósok százai vagy talán ezrei írtak kommentárokat, próbálták szavakban megfogalmazni a csak képben értelmezhetőt. Az egyik legtöbbet vitatott probléma az, hogy a hexagramok – ezek a tulajdonképpen bináris jelek – miért nem követik a megfelelő számszerinti sorrendet, sőt semmilyen látható rendezettséget nem mutatnak..."

Noha a rövid könyv végigveszi a buddhizmus iskoláit, egyfajta történeti áttekintést is adva ezekről, de nem ez az igazi célja, ezért ne várjuk a különböző irányzatok részletes bemutatását. A szerző szándéka az volt, hogy a buddhista szellemiség fejlődését az Abszolútum, vagy Végső Valóság értelmezésének tükrében tárgyalja.

Ízig-vérig gyakorlati útmutató Őszentsége, a XIV. Dalai Láma: A tudat átalakítása - Tanítások az együttérzés felkeltésének módjáról című tanítása. (Szukits Kiadó) Ez a könyv egy Őszentsége által 1999-ben, Londonban tartott 3 napos szemináriumnak az anyaga. A fő részt adó, a tudat átalakítását célzó tanítás Geshe Langri Tangpa tibeti Mester XI. században írt művén, a Tudat átalakításának nyolc versén alapul.

Lélek – lélekzet. A magyar nyelv szóhasználata is jelzi, hogy az emberi lélek és a légzés között milyen szoros a kapcsolat. Sőt, közvetve arról is tudósít bennünket, hogy a levegővétel módja lelkiállapotunkról is üzen.

Az őskorban az Élet Mestere az élő szakrális szubjektum volt, a történeti korban az Élet Mestere a könyv, a szakrális objektum. Az a közvetlen kinyilatkoztatás, ami az őskorban a szakrális ember volt, most a könyv lett. A könyv a riasztó. A kakas, aki megszólal, hogy "Ébredj, ember, nehogy az álmosság démona elaltasson".