Ikkyu, a zen mester, már gyermekkorában kitűnt éles eszével.
Történt egyszer, hogy elejtette tanítója finom mívű, régi teáscsészéjét. Nem csoda, hogy kétségbe esett, amikor meghallotta a mester közeledő lépteit.
Egy korosodó ács elhatározta, hogy nyugdíjba megy. Szólt a főnökének, akitől addig a megbízásait kapta, hogy otthagyja az építőipart és visszavesz a tempóból, mert végre a feleségével meg a gyarapodó családjával szeretne foglalkozni, és egy kicsit élvezni még az életet.
Történt egyszer, hogy egy fiatalember elment a helyi ékszerészhez és megkérte, tanítsa ki őt a szakmára. Az ékszerész nagy elismertségnek örvendett és otthonosan mozgott a szakterületén. Igyekezett hát lerázni a fiatalembert, mert attól tartott, hogy annak úgysem lesz elég türelme kitanulni ezt a szép, de nehéz szakmát.
Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott:
– Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban!
Két vándorra, miközben a hegyeket járják, ráesteledik, így hát felverik a sátrukat egy alkalmas helyen, s az aznap megtett úttól elgyötörten hamarosan mindkettőjüket elnyomja az álom. Néhány óra múlva az egyik oldalba vágja a másikat (...)
Megyek egy utcán, egyszer csak mély gödörhöz érek. Beleesek. Nem az én hibám volt. Egy örökkévalóság, amíg ki tudok mászni belőle...
Egy verőfényes reggelen a császár kikocsizott palotájából. Kiszállt díszes hintójából, és épp indult volna egy könnyed reggeli sétára, amikor találkozott egy koldussal. Megkérdezte a koldust:
– Mit kívánsz?
A koldus nevetni kezdett és így válaszolt:
– Úgy kérdezed ezt, mintha teljesíteni tudnád a kívánságom.
Mióta csak az eszemet tudom, nem akartam olyan lenni, mint én magam. Olyan szerettem volna lenni, mint a Somosvári Vince, aki még csak nem is hasonlított rám. Igyekeztem úgy mozogni, mint ő, lekoppintottam a beszédmodorát és ugyanabba a középiskolába jelentkeztem, ahová ő...
Gese Tenpa egyszer véletlenül találkozott egy szerzetessel, aki épp egy szent épületet járt körül, miközben imádkozott. Megszólította:
– Milyen kellemes is szent helyeket körbesétálni, de tudja, azért sokkal jobb a csodálatos Dharmát gyakorolni.
Két szerzetes ül a párnáján. A fiatal szerzetes ingerülten néz körbe; az öreg szerzetes odaszól neki (...)
Egy férfi és egy nő a kapcsolatukról beszélgetnek.
– Szerintem ki kéne lépned a kapcsolatunkból és el kéne hagynod engem, mert úgy érzem, nem tudlak boldoggá tenni – mondja a férfi.
Egy férfi hegymászás közben megcsúszik és estében még épp talál egy fogást egy párkányon. Fél kézzel lóg a semmi felett. Vár egy ideig, majd felnéz és azt kérdezi:
– Van itt valaki, aki tudna nekem segíteni? – néma csend…
